Sleeping Dogs - Alvó kutyákból lehet szalonna?

Úgy tűnik másodjára is úgy kell megírnom egy ilyen beszámolót, hogy közben a játékot nem is játszottam le teljesen de úgy gondolom a befejezése még ugyancsak el fog tartani egy ideig. Mindenesere a "Nagy zűr kis Kínában" cím azért kicsit elcsépelt lett volna.

Túl sok mindent nem tudtam a játékról; a Darksiders 2 befejezése után nem is nagyon volt más lehetőségem és ezt a címet túl sokszor emlegették fel ahhoz, hogy ne fúrjon a kíváncsiság, hogy mégis mi lehet ez.

Álljon itt akkor a hivatalos leírás; igazi kínai, magyar fordításban... :)
Ihlette klasszikus hollywoodi mozi és ázsiai stílusú akció thriller, Sleeping Dogs egy karakán nyitott világú zsaru dráma meg a nyüzsgő várost, Hong Kong. Sleeping Dogs szereplői katapultálja a szerepe beépített zsaru Shen Wei, amelynek feladata a lebontsa a világ egyik legfélelmetesebb bűnszervezetek belülről ... A hongkongi triádok. Ahogy a játékosok felfedezni a nyüzsgő, zsúfolt hongkongi szigeten keresztül a neon-megvilágítású oldalán elterülő utcák és utcai piacok, 1 hihetetlen történet bontakozik ki a hűség és az árulás, ahol Wei kezdi megkérdőjelezni saját motívumait, ahogy szívja a mélyebb, mint amit eddig elképzelni sem tudott.

Remélem az én leírásom ennél érthetőbb lesz! :)

Főszereplőnk, Wei Shen egy beépített rendőr mindennapjait éljük át, miközben próbál beférkőzni a kínai maffia, a világon is hírhedt csoportjába: a Triádba. Tekintsünk el tőle egy kicsit, hogy ez a valóságban hogy nézne ki, hiszen ha ilyen egyszerű dolog lenne, akkor már nem is beszélnénk róla...



Alapvetően egy GTA típusú játékra kell készülnünk, melyben oda megyünk és szinte azt csinálhatunk, amit éppen akarunk. Csakhogy ez a játék meglátásom szerint túlmutat a Rockstar Games utolsó GTA kiadásán, vagyis a 4. részen. Nem biztos, hogy ez az azért van, mert a GTA olyan rossz lett volna de valljuk be: elég régen várunk már a folytatásra is. (Ami remélhetőleg még az idén meg is fog történni!)

Nem kell félreérteni; ennek a játéknak köze sincs a Rockstar Games csapatához. Oké, ez is enyhe túlzás: az alkotó Square Enix és United Front Games fejlesztői között azért lehet egy-két exRockstar-os is találni. Mivel később kapcsolódtam bele az eseményekbe és nem is nagyon hallottam erről a címről kiderült, hogy a játékot korábban True Crime: Hong Kong címen akarták kiadni.
Ez azért nem lett volna szerencsés...Nagyjából 2004-ben próbáltam ki a True Crime: LA című játékot és ha jól emlékszem körülbelül 1 óra után töröltem is. Tudtommal nem is lett nagy siker a Los Angelesi környezetben játszódó GTA-klónnak és talán ez is lehet az egyik oka, amiért elhagyták a True Crime címet. És milyen jól tették!!

Gondolom nem árulok el sok újdonságot, hogy történetünk Hong Kong zajos, zsúfolt utcáin játszódik. Kicsit furcsa és egyben jó érzés is egy kicsit magunk mögött hagyni a GTA-k amerikai életérzését.
A térkép nem túl nagy viszont a négy városrészt bejárni és kiismerni egy-egy üldözéshez azért nem kis feladat.  A GTA címeknél hozzászoktunk már, hogy a térkép részei szépen lassan oldódnak fel és maga a teljes "világ" nagyjából csak a végén bejárható. A Sleeping Dogsban viszont már a legelejétől kezdve át tudunk látogatni a másik városba, noha küldetést nem kapunk.
Az utcák hangulatát nagyon jól eltalálták, tényleg szinte egy szelet kelet. Az első nagy nehézséget mégis a vezetés terén tapasztaltam: minden barom velem szemben jött az úton!! Vagy esetleg nekem kéne a bal oldalon vezetni?!? Jaaa..! :)

Igen-igen. Még mindig nem tudom megszokni, hogy az autó másik oldalán kell beszállni valamint néha gyenge pillanataimban egyszerűen az európai norma szerint, a jobb oldalon közlekedek.
Az autók vezérlése egyébként egyben a játék gyenge pontja is, mivel eléggé "árkádosra" sikerült és köszönőviszonyban sincs a valódi autóvezetés szimulálásával. Ez azért furcsa, mert a játék többi eleme rendkívül valóssá sikeredett! Azért egy pillanatra még időzzünk el az autóvezetés élményénél, hiszen szintén a GTA játékok egyik leghatásosabb eleme az szimulált rádióadás, ami emlékezetem szerint a Liberty City óta döntő szereppel bír. (vagy a Vice City volt előbb..? o.O )

Talán a "rádió" a másik negatívuma a játéknak, már ha ezt lehet annak nevezni. A GTA sorozatban közel negyven percnyi adás megy folyamatosan ismételve magát, ezáltal keltve egy élő rádióadás illúzióját. Itt most nem a magyar rádiókra jellemző egy-egy szám rongyossá játszását értem elsősorban. :) A GTA játékokban ha valamiért kiszálltunk az autóból, akkor visszaszállva a zene éppen aktuális részét hallhattuk. A Sleeping Dogs-ban viszont minden aktuális zene újra és újrakezdődik, amikor ki- vagy beszállunk az autókba.

Sajnálom, hogy mindig a GTA játékokat emlegetem de igazából nincs más viszonyítási alap. Leginkább azt sajnálom, hogy kevés az ilyen játék! :)
A GTA sorozat másik nagy alappillére a játék köré font, rendszerint csavaros történet, mely viszontagságain keresztül kell főhősünk életét egyengetni.. Nos, ez a Sleeping Dogs kapcsán is megvan és nagyjából tudjunk is mi lesz a végkifejlet, viszont addig egy igazi hong kong-i akciófilm részesei lehetünk, melyben mindent megtalálunk!

Kezdetben csak ide-oda küldözgetnek minket, felfedezzük a várost. Eközben eljutunk a piacra is, aminek a hangulata a lehető legjobban el is van találva: árusok kiabálnak, hogy oda menjünk vásárolni, a DVD árus is ránk kiabál, hogy nála bármit megtalálsz és a büfések is nagy hangon kínálják portékájukat. Ahogy már sokan megszoktuk: a lakásunkban van egy ágy, melyet használva tudjuk elmenteni az éppen aktuális állapotot. Felébredve és kisétálva az épület elé a lelki szemünk előtti kínai valóságot láthatjuk: a lakások, házak egymás hegyén-hátán, a szomszédban a kínai elemekkel tarkított zene dübörög, valahol egy kutya ugat, másik oldalon egy csecsemő sír fel.

Wei minden napja szinte így indul. Az ágyból kikelve kiválaszthatjuk milyen ruhát szeretnénk rajta látni, melynek elemei párosítva bizonyos értékeken növelnek (erre nem árt odafigyelni). Ez a közelharci támadás értékének növelésétől, a begyűjtött tapasztalati pontok százalékos növelésén át bármi lehet. Miután felöltöztünk odamegyünk a hűtőhöz, ahonnan egy italt elfogyasztva megnöveltük a támadóértékünket.
Lemegyünk az utcára, ahol a kedves kínai bácsi a gyógyteájával kínál minket (42 hong kong-i dollárért), mely a gyógyulásunkért felelős. Wei közvetlenül a parkolóház mellett él, így a tea elfogyasztása után kikérjük a portástól az autónkat és máris mehetünk..na hova? Természetesen az első masszázs-szalonba! Ha a sikátorok között találunk egy-egy ilyen helyet ott rendszerint lányok csábítanak be egy masszázsra (..hát persze, hogy oda), míg az utcán is találhatunk ilyet, ahol a hatalmas üveg kirakat mögött egy idősebb bácsi invitál minket, marketingszövegében külön kiemelve: IGAZI masszírozásra. Egy-egy ilyen lelket kényeztető tevékenység az úgynevezett face-meter gyorsabb töltődését biztosítja. De mi az a face-meter?


A hong kong-i filmek elmaradhatatlan eleme a főhős kung-fu tudása. Nos, ez a Sleeping Dogs-ban sincs másként. Wei mestere a küzdősportnak, noha egy-egy pofontól tiszta vér lesz de az első csapnál megmosakodva még a véres pólója is tiszta lesz.. :) Ne felejtsük el, hogy szintén a kínai filmek védjegye, hogy a főhőst egyszerre többen támadják meg de mindig csak egyel verekszik igazán. Jó, ez utóbbi nem teljesen valósul meg a játékban. A fentebb említett face-meter az életerőnket mutató csík túloldalán helyezkedik el. Egy-egy sikeres védés, vagy szabályszerű mozdulatsor után a face-meter sárga mutatója egy kicsit előrébb mozdul és elérve a maximális szintet visszatölti az életerőnket, mely igencsak hasznos egy-egy verekedésnél.

Ha a küzdősport önmagában nem volna elég, Wei a kézifegyvereken felül a környezetében található tárgyakat is használhatja ellenfelei ártalmatlanná tételéhez. Egy-egy kirakodó pultjára fektetve az ellenfelére húzhatja a rolót, beleverheti a fejét a falon lévő ventilátorba, esetleg ugyanez a diszkóban a hangszóróba de ha van egy kuka a közelben, akár ki is dobhatja a "szemetet".

Wei mozgása már-már filmbe illő de nem csak verekedés közben, hanem egy-egy üldözéses jelenetnél is. A fáradhatatlan futás közben átugorhatjuk a kerítéseket, felmászhatunk falakon, átugorhatunk akadályokat de ami a legjobb, hogy lövöldözés közben a rejtekhelyünkről kiugorva lassítva látjuk az eseményeket, így van idő célozni és kiosztani több halálos lövést is.

A Triádba való beépülés nem egyszerű feladat, a való életben talán ennyire sem kivitelezhető így nem kérdés, hogy egyik akciójelenetből a másikba csöppenünk. A munka Wei -t folyamatosan stresszben tartja, ezáltal folyamatos hezitálás elé állítva feletteseit, akik állandóan le akarják fújni az akciót. Ha viszont egy időre meg szeretnénk szabadulni a életveszélytől a játék kínálta lehetőségek, úgymond minijátékok közül is választhatunk: elmehetünk utcai harcolni, karaoke-zni, kakasviadalra fogadni a kikötőbe, mahjong pókerezni de akár a helybéli lakosoknak is segíthetünk. Ez utóbbival azért nem árt egy kicsit résen lenni, mert a kínai leányzók a szűk felsőjükben bármire rá tudják venni Wei-t...

A korábban említett face-meter végleges formában is gyorsítható és nem kell mindig masszázs-szalonokat keresni a városban. A cselekmény több szálon fut és Wei rendőri kötelességeinek éppúgy eleget kell tenni, mint a Triádban betöltött szerepét megerősíteni. Természetesen a kettő együtt csak konfliktusokat szül. Mindemellett küldetéseket vehetünk fel a város lakóitól, akiknek ügyes-bajos teendőit kell elintéznünk. Mind a három szálon kapunk jutalmakat, ahogy előrébb jutunk és így Wei mind jobb lesz a munkájában, valamint az ellopott Jade szobrokat visszajuttatva mesterünkhöz további mozdulatokat tanulhatunk a verekedéshez.

Azért azt sosem szabad elfelejtetnünk, hogy egy teljesen nyitott világban vagyunk és mint olyan, ez sosem mentes a hibáktól; kedzve a GTA részekkel de írhatnám a Red Dead Redemption-t és az Assissin's Creed-et is. Ezekkel együtt kell tudni élni és élvezni a játék adta lehetőségeket. Érdekes, mert eleinte kicsit groteszknek tűntek a karakterek de már valahogy nem látom annak. Ezenfelül biztosan találkozni fogunk a hotelben esernyőjüket rázó emberekkel (miközben kinn szakad az eső), láthatunk lebegő tárgyakat és egy-egy átvezetőnél is előfordulhat mosolyogtató dolog. Nekem is sikerült már kimásznom a világból.. nagy dolog..! :)

A környezet remekül visszaadja a kínai érzést, éjszaka pláne nagyon jól néz ki minden, főleg a lányok! :)
Wei nem sokat hezitál, hogy éppen most melyik lányt válassza, azt őszintén szólva...khm..nem is rossz poligonbébi-felhozatalból. A szemtelen!




Térjünk egy kicsit vissza a küldetésekhez! Nem egy esetben fordul elő, hogy olyat kell csinálnunk, amit eddig még semelyik hasonló játékban nem csináltuk. Ilyen a kódzáras térfigyelő kamera meghackelése, a kocsiról kocsira való menet közbeni átugrás, poloska vagyis megfigyelő telepítése, amik elég ritkán ismétlődnek szerencsére de előfordulnak a városi versenyek is. Küldetésről küldetésre szinte benne találjuk magunkat egy-egy akciófilm kellős közepében.

Nem lesz hiányunk a poénokból sem, hiszen küldetéseink - révén sokfélék - igen szórakoztatóak. A párbeszédek is elég viccesek, függetlenül ügyünk komolyságától. Ami nagyon ötletes a játék készítőitől, hogy nem kell kézzel kijelölnünk a térképen, hogy a következő küldetés helyszínéhez mennénk. Elég a megfelelő gombot megnyomni vagy többször megnyomni és az adott típusú (rendőr, triád, segítség) küldetés színével kijelöli az útvonalat. Nem is kell a kis térképre nagyon koncentrálni, hiszen halványan mutatja az úton is, hogy hol kell lefordulnunk.

Összeségében nagyon tetszik a játék, mert változatos, akciódús és szép is. Vannak benne apró hibák de a vezetést leszámítva ezek fel sem tűnnek a játék alatt. Talán még ezzel a Sims-es beütéssel sem értek nagyon egyet, miszerint Wei-t öltöztetni kell valamit enni, inni és masszörhöz járni, hogy pluszokat kapjunk a képességeihez. Remélem nem lesz olyan játék, ahol még bevásárolni is kell néha a karakterrel! :)
Végezetül a játék bemutatója videón:

Darksiders 2. - Míg a halál "ketté" nem választ... UPDATED

Ez a játékelemzés két részből tevődik össze: az egyik részét nagyjából öt óra játékidő után írtam meg, míg a másik felét a játék befejezése után írom. Próbálom szétkülöníteni, hogy jól látható legyen!

Augusztus 13: Ugyan még egy nap van a hivatalos amerikai megjelenésig - és további nyolc nap az európaiig - szerencsésnek érezhetem magam, hogy már több, mint 5 órát játszhattam ezzel a rég várt játékkal. Sok a változás, némelyik jó van amelyik kevésbé de összességében egyelőre nem csalódtam a játékban cseppet sem; méltó folytatása az első résznek.
Augusztus 19: Az első játék közel 30 órát vett igénybe tőlem. A lehető legtöbb dolgot megpróbáltam megcsinálni benne és bár a játékidő elég soknak tetszik mégsem sajnáltam rá egyetlen percet sem. Mint írtam: méltó folytatása az elődjének, noha ez a játék legelején nem is tűnik így mindenkinek.

Alaptörténet
Az angyalok és a démonok szüntelenül vívták egymással a harcot, mígnem meghajlottak a Tanács (Charred Council) törvényei előtt, mert nem volt senki aki szembe mert volna szegülni a Tanács "testvéri-seregének", az Apokalipszis négy lovasának. A tanács előre látta, hogy az emberek gyengék de egy napon jelentős szerepük lesz az Egyensúly helyreállításában. Mikor az első emberek megjelentek a Tanács parancsára fegyverszünet született a menny és pokol között.A megállapodást 7 pecsétbe kovácsolták, hogy amikor eljön az idő és az emberek készen állnak a végső háborúra a pecséteket feltörjék. Ez a háború hozza majd az egyensúlyt és eldönti a három fél sorsát.

Az első rész pontosan itt veszi kezdetét, mikor a menny és pokol seregei immár a Földön harcolnak egymással. Ekkor jelenik meg War,  az Apokalipszis lovasai közül az egyik. Nem akarom nagyon ellőni az összes puskaport de már a játék elején kiderül, hogy a hetedik pecsétet nem törték fel és a harcos eljövetele a Tanács törvényei ellen van.
Ezt követően indul meg War a már elpusztított földön, hogy a nevét tisztára mossa és erejét visszaszerezze de immár a Tanács felügyelete alatt. Éppen ezért egy kísérőt kap (the Watcher) maga mellé, akinek a hangját nem más kölcsönözte, mint Mark Hamill; a mi szeretett Luke Skywalker-ünk. :)


Egy kicsit beszéljünk az első részről! 2010 év elején fogalmam sem volt róla, hogy milyen jellegű játékot várhatok el ettől a címtől; nem tudtam róla semmit. Az első fél óra elteltével azonban teljesen letehetetlen volt számomra, annyira megtetszett a THQ és a Vigil games közös gyermeke. Alapvetően hack 'n slash játékról van szó, melyben a cél nem más, mint minél több ellenség felaprítása. Ez viszont nem merül ki ennyiben, hiszen rengeteg az ügyességi rész és főleg a logikai feladatok, melyek megoldása nélkül nem lehet a játékot végigjátszani.
Érdekes volt látni a fórumban, hogy mindenki máshol akadt el: vannak a játékban olyan feladatok, amelyeket pillanatok alatt meg lehet oldani de akad egy-egy olyan is, aminél vakartam a fejem rendesen. Természetesen ez teljesen relatív hiszen azok a talányok, amelyek nekem gondot okoztak másoknak ment azonnal, az első ránézés után és vice-versa.

Grafikailag nem mondanám sem túl szépnek a játékot de "rondának" sem. Egy posztapokaliptikus környezetben kell játszanunk, ahol leginkább a hangulat a mérvadó mintsem a lenyűgöző grafikai megoldások. Mint írtam, a grafikára annyira mégsem lehet panasz.
A térkép teljes mértékben bejárható illetve később belovagolható és erre szükség is van, ha meg akarunk találni minden rejtett tárgyat, melyekért jutalmat kapunk. Gyakorlatilag ez utóbbi az egyedüli feladatunk a játék során valamint előre haladni a történetben.

Két és fél évet vártunk a folytatásra;bevallom, hogy én már szinte tűkön ülve. Többször is megnéztem a már mások szerint unásig nézett trailereket, gameplay-eket és téptem a centit, hogy "mikor jön már végre".



Őszintén szólva a játék eleje egy picit csalódással indult számomra. Mondjuk ez elkerülhetetlen egy-egy játéknál, ahol években mérik a részek közötti időtartamot (mondjuk Duke Nuke Forever... ;) ). Az első részben az alaptörténet elmesélése után egy gyönyörű videót láthatunk, mikor a menny és pokol seregei a Földre érkeznek. Sajnos a második rész nem így kezdődik, hanem egyből a közepébe vág.
De ne rohanjunk ennyire!

A játékot elindítva gyakorlatilag nincs lehetőség az időhúzásra, hogy perceket töltsünk el a menürendszerben mire mindent személyre szabjunk. Kapunk egy menüt, ahol beállíthatjuk az Y tengely invertálást, illetve az irányítás érzékenységét, valamint a fényerőt. Kiválaszthatjuk melyik meghajtóra szeretnénk menteni és már megy is a játék.

Death, az Apokalipszis másik lovasa azért lovagol a Titkok őrzőjéhez, hogy válaszokat kapjon; hogy testvérét, War-t kimossa a koholt vádak alól és visszaállítsa az életet a Földön, visszaállítsa az Egyensúlyt.

Az első részben nagyjából a játék közepén menthetjük meg War-ral a lovunkat, Ruin-t, aki a feladatok későbbi megoldásához nyújt nekünk segítséget. Mivel War a játék elején elveszti minden képességét a ló nem áll rendelkezésünkre de ezt a momentumot nem lehet még egyszer ellőni a második részben. 

Death lova, Despair a kezdetektől fogva a társunk de utunkon egy holló is végigkísér minket. Ez utóbbi mutatja meg számunkra merre kell mennünk és ha egy ideig nem nyúlunk a kontrollerhez, akkor a vállunkra száll.
Speciel a holló útmutatása sokat nem ér, vagy legalábbis még nem nagyon jöttem rá, hogy mikor mit szeretne mutatni. Nagyobb távolságoknál teljesen oké, de egy-egy területen mindig az ellenkező oldalra száll át, amikor a közelébe érnék... :)
A játék végére még mindig nem tudom mit mutatott a holló... :)

Az utunkat kísérő társakon kívül még rengeteg a változás az egyhez képest. Na nem, a grafika nem: az szinte teljesen ugyanaz, mint az első részé. Hatalmasak a távolságok, a grafikai motor jól is teljesít alatta de mégsem mondanám rá, hogy iszonyat szép. Hozza, amit kell: a játék inkább rajzfilmszerű, mintsem valósághű, mégis könnyedén bele lehet veszni.

Átalakult viszont a harci rendszer. Az első részben nem volt lehetőségünk a páncél fejlesztésre, hacsak nem szereztük meg a darabjait az úgynevezett Abyssal Armor-nak de akkor ezt egy az egyben magunkra vettük. A Darksiders második részében az RPG játékokhoz hasonlóan droprendszer van, vagyis tárgyakat kapunk bizonyos ellenségek miszlikbe aprítása után, dobozok és edények szétveréséért.
Ezeket a tárgyakat felvehetjük, hordhatjuk vagy az első árusnál eladhatjuk. War-ral az összegyűjtött lelkek mennyisége volt a fizetőeszköz, most viszont pénzt kell erősen gyűjteni. Ezen azonban nem kell aggódni, hiszen a végére szó szerint annyi pénzünk lesz, hogy nem bírjuk elkölteni.
Mindenki maga dönti el, hogy az árusoknál megveszi-e a tárgyakat vagy vár, hogy majd valamelyik démon kidobja.
Nekem sajnos megvan az a pechsorozatom, hogy mire meg tudok venni valamit és meg is veszem, a következő fél órában találok valami jobbat. :)

Mint a képen az látható a páncélok mellett a fegyvereinket is cserélhetjük. Death elsődleges fegyvere természetesen a kasza de másodlagos fegyverként magunkhoz vehetünk fejszét, kalapácsot, "karmokat" és más pengéket, amelyeket távolsági - és valljuk be: igen eredményes - támadásokra használhatunk.
A fegyverek - szokásosan a legtöbb RPG játékhoz - színek illetve szintek szerint vannak kategorizálva. Ebben a játékban sorrendben: fehér, zöld, kék, lila illetve narancssárga. Ez utóbbi - úgynevezett legendary fegyverek -, értékei fejleszthetőek. Ha találunk egy narancsszínű fegyvert akkor nem árt szétnézni, hogy melyik értékeket tudjuk felfejleszteni rajta és kiváltani a nálunk lévő "vajkenőt". Nyilván a fehér színnel jelölt tárgyak a leggyengébbek de egy-egy színnel jelölt fegyver értékeit "átemelhetjük" a legendary-kba. Azért ezt sem lehet a végtelenségig csinálni; minden narancssárga fegyvert 5 szintig emelhetjük és ha jól kiválogatjuk a nekünk szükséges értékeket akkor az elkészült fegyver akár további 4-5 szinten át elkísérhet bennünket.
Ez alatt az 5 órányi játékidő alatt szert tettem egy pisztolyra is, amely már az első részben is adott valami plusz érzést a játékhoz. Talán mondanom sem kell, mind a tárgyak és a fegyverek is saját értékekkel rendelkeznek, ami alapján eldönthetjük, hogy használjuk-e vagy sem. A jobb oldali összegző táblázaton kiválóan látjuk, hogy mit várhatunk egy-egy item használatával.
A pisztoly egy nem cserélhető és nem fejleszthető tárgy, elsődleges feladata sem az ellenség lelövése sokkal inkább a problémák vagy sokkal inkább a logikai feladatok megoldása. Ilyen feladatokhoz szükséges felszerelési tárgyból még lesz jó pár, csak győzzük kiválasztani melyikre van mikor szükségünk.

Hogy egy kicsit kötözködjek: ez az almenü szerintem egy kicsit lassú lett. Megnyomva a megfelelő gombot (Xbox-on a select) ez a menü válik számunkra láthatóvá, amiben a navigáció picit akadozik de az biztos, hogy lehetett volna gyorsabb.
Másik picit fájó pont és pontosan ebből a lassúságból adódik a probléma, hogy a térkép is ebben a menüben van és mindig, ha keresek valamit akkor oda kell kattintgatnom.

Ha már térkép... A Darksiders első részében nem nagyon volt semmi feladatunk (ahogy már írtam is), csak menni előre és megoldani az adott logikai feladványokat, átvágni magunkat a monsztákon. A második részben viszont szintén RPG-s elemként tűnik fel, hogy küldetéseket kapunk, amiket később le is kell adni. A történet fővonala mellett vannak mellékküldetéseink is, amiket megcsinálhatunk ha éppen arrafelé van dolgunk.Azonban, ezen missziók megtalálása nem egyszerű feladat, részben mivel a térkép sem mutatja pontosan.
A térkép menü hasznos lehetősége, hogy segítségével könnyedén utazhatunk át egyik helyről a másikra. Ezzel viszont megkockáztatjuk az út közben elmaradt felvehető tárgyakat. Mire Death az összes képességével rendelkezik -ami a játékhoz szükséges- nem árt egy-egy helyre visszanézni, hogy mi maradhatott ott, hiszen a játék első felében is vannak olyan talányok amiket csak a játék végén megszerezhető tárggyal tudunk megoldani.

Az almenüben helyt kapott még egy talent fa is. A World of Warcraft-ot, Star Wars: Old Republic és sok más RPG-hez hasonlóan szintenként tehetünk fel egy talent pontot a kiválasztott oldalra. Nyilván nem össze-vissza, hiszen a játék végére érve akkor lehetünk igazán jók, ha az egyik oldal ki van rakva. Ezért úgy gondolom, hogy a fejlesztők elsősorban az újrajátszás miatt is tették be ez a lehetőséget a játékba.
Azonban elég nehéz akár egyetlen oldalt is teljesen "kirakni" a játék végére. A szétosztható pontokat nem csak szintlépéssel kapjuk meg, pontosabban: nem csak akkor! Bizonyos mellékküldetésekért éppúgy kaphatunk talentpontot, mint egy-egy tárgy megtalálásáért vagyis a szétosztott pontok nem állnak teljes összefüggésben a szinttel.

További lehetőségek is vannak, amik arra ösztönzik a játékost, hogy időről-időre elővegye a játékot. Ez az úgynevezett Aréna mód (The Crucible), amikor bizonyos számú ellenséggel szemben kell teljesíteni, amiért jutalmat kapunk. Tudomásom szerint ez a lehetőség csak akkor válik elérhetővé, ha az egyjátékos módban elértük a megfelelő szintet.

A történet végére érve a program felajánlja a lehetőséget, hogy a már meglévő karakterünkkel kezdhessük elölről a játékot. Bár eleinte azt gondoltam, hogy minden eszköz a rendelkezésemre áll majd, amit megszereztem már mégis a második játékban a felszerelésünkön és tudásunkon, vagyis a megszerzett páncélokon, fegyverzeteken és a kirakott talentfán kívül egy vadi új játékot kezdhetünk. Mondjuk az úgynevezett nightmare nehézségi szint elérhetővé vált, mégis reméltem hogy nem kell majd megint fel-alá rohangálni.
A fentebb említett Crucible játékmód szintén a játékból - és nem a menüből -, a térképen használt "Gyors utazással" elérhető. Ebben az arénában összesen 101 hullámot kell túlélnünk és minden 5. után kapjuk a kérdést: folytatjuk vagy elvisszük a nyereményt?! Ha kitartóak vagyunk, akkor 25 hullám után kiküldenek minket egy extra nyereménnyel, kérdés nélkül; a feloldható tartalomból ismét egyet léphetünk előre.




SPOILER
Másik ilyen sok időt igénybe vevő hely a Soul Arbiter's Maze. Ahogy a neve is mutatja, igen ez egy labirintus. Én is vártam rá, hogy egy kis ide-oda bolyongás vár rám jobbra,balra, előre lehetőségekkel és végül...hát nem az lett. A Soul Arbiter's Maze igazából egy teleport-hálózat, ahol az irány észak, kelet,dél, nyugat. Nem mindegy milyen sorrendben használjuk a teleportokat de az biztos, hogy minden választás után komolyan felmérik harci tudásunkat. A labirintusnak 10 szintje van, minden szinten a megfelelő irány-kombinációkat használva juthatunk előre vagy találhatjuk meg az adott szint titkos helyét. A játék során találunk a labirintuson kívül lapokat, amelyek a tárgylistánkból elérhetőek és irányt mutatnak, hogy merre kellene mennünk. Természetesen a jó öreg google is segít nekünk, ha nem találjuk meg az összes kártyát.. :) Ó, és el ne felejtsem: a 10 szint után még van egy harcunk!
SPOILER VÉGE

Talán le is írtam mindent a játékon belül található lehetőségeinkre. Azonban nem ejtettem szót a játékról, magáról. Nos, az első részhez képest a hangulat megváltozott; már nem a rombolás utáni poszapokalipikus környezetben folyik a történet nagy része. Már, legalábbis ami az első pár óra játékra jellemző, később nem tudom még, hogy mi lesz. :)
Akkor most válaszolok is magamnak! Mivel a játék több helyszínen játszódik így mindegyiknek más és más a hangulata, mindenhol más feladatokat kell megoldanunk és mindenhol másféle ellenségekkel kell szembenéznünk.

Az játék során rengetegféle ellenséggel fogunk találkozni és ami még fontosabb: velünk együtt is fejlődnek. Ne legyen hiú ábrándunk róla, hogy bizonyos terület monsztái pikk-pakk legyőzhetőek, hiszen a szintünknek megfelelően vannak erősítve. Tehát ha találkozol egy olyan ellenséggel, amiről az gondolod, hogy "kemény" és visszajössz később...hát ne tedd, később is ugyanolyan erős marad! Minden ellenségnek megvan a gyenge pontja, mint ahogy minden nagyobb szörnynél is van megoldás rá, hogy sebezd. Javaslom, hogy nézz szét a terepen használható tárgyakon és figyeld az ellenségedet, mikor tudod megtámadni és főleg, hogy mit használsz hozzá!

Apró dolog tudom, de nekem rögtön szemet szúr ha az átvezető videóban eltér a karakterem által hordott fegyver vagy páncél. Gyanítom pontosan ezért maradtak el a nagy videók, hiszen Death általunk választott öltözete és fegyverei az átvezetésekben tökéletesen látszanak. Azért a játék szebb, mint a GTA 4 de a megoldást hasonlóan kell elképzelni.

Az ügyességi feladatoknál a Prince of Persia típusú játékok kedvelői ismerős jeleneteket láthatnak. Ezek a mászkálós részek az első résznél is jelen voltak, ám nem ilyen mennyiségben és nem mutattak ilyen hasonlóságot a PoP-hoz. Az első részből ismert párkányokat, kiszögeléseket megtoldották függőleges faoszlopokkal, kiálló gerendákkal és kiálló tömbökkel, amiket Death úgymond gyorsítóként tud használni a falon. Bár nemrégiben újra elkezdtem a Darksiders egyet, előtte legalább kétszer végigjátszottam és nem emlékszem például a falon futás lehetőségére. Sőt! A második részben ahol falon lehet futni ugyanúgy ki van jelölve a fal mint, ahogy a Price-szel megszoktuk.
Néhol nekem a Tomb Raider is eszembe jutott főleg, amikor romok között ugrálunk, miközben a zenéből időről időre kihallatszik némi fuvolaszó, esetleg lágy énekhang.
A játék vége felé azonban teljesen Prince of Persia, hiszen (SPOILER) az időben is ide-oda ugrálva kell átjutnunk egyik helyről a másikra.

Az előző írásomban nem tettem említést a logikai feladványokról. A játék elején nincs egyáltalán nehéz dolgunk és én már kezdtem azt hinni csalódottan, hogy ennyi is marad. Kössétek fel a felkötni-valótokat: az utolsó pár órában eléggé furmányos feladatok várnak ránk. Elképzelni sem tudom, hogy milyen agyakra és csapatmunkára volt szükség egy-egy feladvány elkészítéséhez! Talán ezért is nem leszek sosem fejlesztő... :)
Azért nem kell megijedni, mindent meg lehet oldani csak épp az agyunk hentelős részét át kell váltani a "gondolkodás" módra, ami nem könnyű sokszor. Mindenesetre sokan vannak, akik segítenek bizonyos fórumokon így természetesen én is állok rendelkezésre ha valakinek kérdése lenne!

War egy igazán kemény, tököslegény képét mutatja nekünk aki azonfelül, hogy erős még igazságos is. Az első rész kalandozásai során nem nagyon találkoztam olyan eget verő poénokkal és beszólogatásokkal, mint azt Death teszi. Egyelőre a karakter a leginkább az először-üt-aztán-kérdez típusnak tűnik, akinek nagyon jól meg is választották a szinkronhangját hozzá. A párbeszédek nem is futhatnak le anélkül, hogy Death valamit ne jegyezne meg a maga sötét humorával vagy ne lenne egy kis fenyegetés.

A játék menürendszere kicsit eltér a megszokottól: mikor betöltjük a játékot, megkérdezi, hogy melyik mentést szeretnénk folytatni. Ezt követően egy rövid rajzfilmes bevágás következik az addigi események elmesélésével. Mikor a mentett állást behozza - ami nem több 10 másodpercnél - a menü gyakorlatilag "él" . Death áll azon a helyen áll, ahol az utolsó mentést megtettük; legyen szó automentésről vagy manuálisról. A "Continue" gombra rányomva már csak a menürendszer tűnik el, a kamera befordul a megfelelő állásba és már mehet is a játék.

Ejtsünk pár szót a negatívomukról! A konzolra szánt verzió a vége felé itt-ott problémás. Nem kérdés, hogy a leggyengébb pont a hangzás. Talán ez az, amit egy kicsit a többi hiba elé tudnék helyezni, már "gyakoriságát" tekintve. Többször is előfordult, hogy a játékból eltűntek a hangok. Egyszer egy átvezetőnél a hangok mellett a hozzátartozó felirat is.. :) Ilyenkor az sem segít, hogy kilépek a főmenübe és vissza; csakis a játék teljes betöltése segített nálam. Félreértés ne essék: maga a hangzásvilág nagyon jó és a fent említett probléma is csak néha fordult elő a 30 óra alatt.
Szintén a második felétől vannak bizonyos pixelvillódzások is, amik éppen hogy észrevehetőek de a kamera forgatásával, főleg állóhelyzetben láttam párat.
Az összes hiba közül egyetlen egy volt triviális, mégpedig egy küldetés kapcsán. Szerencsétlen küldetést adó ott állt és mondta, hogy "menjek oda gyorsan" holott ott álltam ahová ő mutatott. Ez alól sem a mentés újbóli betöltése, sem a játék újraindítása nem adott megoldást. Végül a térképét használva átutaztam az adott térség egy másik pontjára majd vissza és ekkor már tudtam folytatni a játékot.
A kezelésben is adódott némi probléma, hiszen a feladatok megoldásához szükséges eszközök száma túlmutat a konzolokhoz használatos kontrollerek gombjain. Ugyan van egy gyorsmenü, amelyben elérünk mindent pillanatok alatt, mégis jó lett volna valahogy megoldani anélkül, hogy a játékot szinte minden második percben megállítsuk és kiválasszuk a megfelelő eszközt problémák vagy ellenségek elhárítása céljából.
Előfordult az is, hogy bizonyos jeleneteknél akadozott, szaggatott a játék. Alapvetően teljesen jól futott és hozzászoktam egyfajta játékmenethez míg a vége felé pont, hogy olyan gyors lett (legalábbis a képfrissítés), hogy az már szinte zavart. Mondjuk ezen része lehet, hogy egyedi probléma csupán.


Mivel ez az első olyan játék, amelyiket még nem játszottam végig de már írok róla ezért biztosra veszem, hogy kihagytam dolgokat. Valószínűleg a játék kipörgetése után bővebben tudok írni róla de remélem, hogy sikerült kicsit megismertetni mindenkivel. (már, aki olvassa :) )
Most. hogy végigjátszottam is biztos, hogy nem írtam le mindent erről a nagyon jól összerakott játékról. A hely még talán elég lenne leírni de elvenném a megismerés lehetőségét. Az első rész ismerete nem fontos ehhez a játékhoz. ellenben mégis ajánlom, hogy War-t is ismerje meg mindenki előbb és teljesítse be a sorsát, mielőtt Death megindul megmenteni őt.
Végezetül a cinematic intro és annak  két poén videóját szeretném megosztani.Jó szórakozást!

Szükség esetére: Ezen a linken találni sok hasznos információt! Eleinte lehet semmi értelme de a játékban haladva előbb-utóbb mind értelmet fog nyerni ;)