Azóta eltelt 14 év és szinte évente jöttek ki az eleinte reményt keltő videók és riportok a játékról csak maga a játék nem. Azt hiszem mindenki, aki egy kicsit benne van a számítógépes világban ismeri a történetet...
Aztán végül tavalyi E3-on felcsillant a remény, hogy mégis lesz DN Forever habár szinte 1997-től évről-évre minden E3-on volt valami ezzel kapcsolatos bejelentés. Én már 4-5 évvel az első hírmorzsa után is azt mondtam, hogy majd elhiszem ha már megjelent. Csak 14 évet kellett várni... :)
Idén lett teljesen biztos, hogy a végső simításokat végzik és májusban meg fog jelenni. Majdnem elfogott a röhögőgörcs, amikor bejelentették hogy csúszik a megjelenés...de már csak 1 hónapot.
Így is lett és végül csak kiadták.
-=SPOILER=-
A játék ott kezdődik, ahol 14 éve abbahagytuk: a sportpályán kell lenyomni a csúnya nagy monsztát majd a kiesett szemével büntetőrúgást végezni az amerikai futballpályán. Ezt követően a kamera távolodni kezd, megmutatva hogy a játékot nem is mi, hanem maga Duke játszotta a szinte kacsalábon forgó palotájában. Amikor leteszi az xbox-os kontrollert egy szőke ikerpár emelkedik fel Duke öléből majd megkérdik:
- Élvezted a játékot, jó volt?
- Igen de 12 kibaszott év után annak is kell lennie...
Egy kis ferdítéssel - mármint a 12 évvel - de legalább a 3D Realms is jól látja a dolgot..
De hogy valóban jó lett-e...nos, ezt még én sem döntöttem el teljesen.
-=SPOILER OFF=-
A DN érzés már nem annyira érezhető, mint annak idején de ezt talán azok is elmondhatták anno, akik a DN 1-2 után meglátták a 3d-s verziót. A poénok hasonlítanak a jól megszokott stílushoz de valahogy mégsem az.
Duke sokkal inkább egoista, mint egy évtizeddel ezelőtt amikor csak a tükörbe mondta, hogy "Hail to the king,baby" és "Hey, you' lookin' good" most gyakorlatilag tovább kell növelni az önimádottságát. A képernyő bal felső sarkában egy EGO felirat látható, amely gyakorlatilag egy pajzs-funkciót lát el. Ezt a "pajzsot" a
pályák alatt lehet fejleszteni mindenféle eszközzel, amit megtalálunk. Ez a súlyzózástól kezdve, a tükörbe mondott önimádó szavakon keresztül egész a piszoárba való pisálásig bármi lehet.
Még nem játszottam teljesen végig a játékot de már jó pár igen idegesítő dolgot tapasztaltam ez idő alatt. Többek között, hogy a töltőképernyő eszméletlenül hosszú; még a Crysis 2-nek sem tartott ennyi ideig visszatölteni egy játékállást, ha netán elszúrtam valamit és meghaltam volna. Újra és újra ugyanaz a pár taktusból álló zene a töltőképernyőn tovább emeli az ember idegi-tűrőképességének határait.
Bár a grafika nevezhető szépnek mégis sok helyen hagy némi kívánnivalót maga után. Ilyenek a kissé homályos textúrák, amik nem kapcsolódnak közvetlenül a játékhoz csupán díszítőelem funkciója van. Abszolút nem is zavarnának, ha nem lennének ilyen sűrűn meg aztán elég sok játék van már ahol ezek az elemek is tűélesen vannak kidolgozva.
Ami igazán kiverte a biztosítékot azok a szűk helyek, ahol harcolni kéne. Duke EGO-pajzsa nem igazán véd meg az előző részből ismert vaddisznó-szerű idegenlényektől, hol a megszokott shotgunnal vannak felszerelve, hol egyszerűen ránk rohannak 5-6-an egyszerre majd szó szerint két ütéssel elintéznek. Beismerem, hogy a konzolon való fps-játéktudásom nem az igazi a PC-n megszokott irányítás után... 2 év után sem tudtam még hozzászokni teljesen így lehet emiatt zavar ez a dolog. Azonban jobban belegondolva szinte esélytelen vagy ha már egy disznó is elért, hiszen az első ütéstől Duke megszédül és szinte irányíthatatlanná válik és mire látod is a pályát már jön a következő pofon...ezután a majdnem 1 perces töltőképernyő ismét..remek :)
Ami tetszik, hogy Duke hangja a régi és poénok is az előző részből megszokott stílusúak. A zene sokszor visszaköszön az elődjének és viszonylag jól is áll neki az új hangszerelés. Milyen jó is lenne egy ilyen játék MIDI-hangzású háttérrel... :)
Amikor éppen nem anyázik az ember akkor vannak szórakoztató játék-elemek. Ilyen például a kis távirányítós autó kezelése vagy az EGO-emelő flipperezés.
A grafika szép, leszámítva az előző bekezdésben írt hiányosságokról. Kicsit furcsa is, hogy a monsztákat mostmár meg lehet kerülni, nem úgy mint 2D-s elődjeiket az előző részben. :)
Persze furcsa a megjelenésük is de a régi megoldásokat és kinézeteket aligha lehetett volna 14 év után újra elsütni.
Ahogy korábban írtam még nem játszottam teljesen végig a játékot, nagyjából a 8-10 pályán tarthatok, ahol végre valódi akció is történik. Nem említettem a negatívumoknál, hogy az évtizedes várás után bizony baromira várja az ember, hogy végre aprítsa a földet megszálló idegeneket mégis a hosszú bevezető után még vannak olyan pályák, ahol ügyességi feladatokat kell végrehajtani. Ha platform játékra vágynék, akkor vagy egy Tomb Raidert vagy egy Prince of Persia résszel játszanék....
Minden összevetve és egy mérgemben földb@..vágott kontroller után azt kell mondjam, hogy szeretni nagyon nem lehet, ellenben szinte kötelező darab már csak a 14 év várakozás miatt is...
A következő leírásom még nem teljesen tudom melyik játékról készítsem el...egyformán érdekel mindkettő de talán a horrorvilágba ültetett Alice csodaországban, ami kellően beteg az én ízlésemnek. Íme egy trailer és egy kis gameplay is róla (ÉRDEMES MEGNÉZNI!)
Valamint a sorban áll nálam egy Kinectes játék, melyre inkább a "lenyűgöző" és a "pszichedelikus" szavak illenek a legjobban. Magyarul jó nézni is,na :)
A lényege, hogy bizonyos célpontokat kell a mozgásunkkal (természetesen a kezünkről van szó) lelőni, majd találat esetén egy hangot hallunk és a hangokból áll össze maga a zene...az Ubisoft mostanában úgy tűnik igyekszik más alapokra helyezni a játék fogalmát; nem is rosszul.
Amúgy ez a típusú játék nem olyan új keletű: a legtöbben egy Rez nevű játékot hoztak fel példaként, ami nem egy mai darab korántsem.
Na de zárom soraim még ha amúgy sem olvassa senki ezeket a postokat rajtam kívül; nekem mennem kell haza :)
Üdv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése