Alice - Madness returns - Archív

Azt hiszem nem véletlenül szerettem meg a beteg játékokat. A tegnap este kipróbált Alice - Madness Returns csak jobban erősítette bennem ezt a fajta szenvedélyt, hiszen szemben sok más játékkal ezeknél igen fontos a sztori, amivel megmagyarázzák a dolgok miértjeit. Az ilyen típusú játékokban mindig találni újítást vagy egy egész más szemszögből való megoldást ami azonfelül, hogy ötletes még szép is.
Létezett ennek a játéknak már egy első része is, amit American McGee's Alice néven ismeretes. A lényege leginkább szűk szavakban kifejezve, hogy az eredeti gyerekeknek szánt Alice Csodaországban történetet áttette egy horror-környezetbe. Mondhatni, hogy az álom rémálommá változik.
Már itt be kell valljam, hogy az eredeti Alice Csodaországban történetet nem ismerem. Soha nem láttam filmet, rajzfilmet vagy olvastam róla könyvet. Talán az első találkozásom a már kicsit kifordított ízlésvilággal bíró, tavaly bemutatott Tim Burton film, ami nekem nem jött be hiába Johnny Depp az egyik főszereplő, akinek színészi munkája szememben egyszerűen lenyűgöző.
Ahogy már írtam előbb: az ilyen típusú játékok alappillére a köré font történet, vagyis nem árt odafigyelni egy kicsit és nem rohangálni, mint ahogy más akció vagy FPS játékokban tenné az ember.

Az intró alaphangon megérdemli a beteg jelzőt, ráadásul az egészet úgy csinálták meg, mintha papírfigurákból lennének a karakterek, ami még olaj a tűzre és még betegebbnek tűnik az egész.
A játékot, pontosabban Alice mostani történetét Londonban kezdjük. Egy rövid, ám de annál betegebb intró után egy pszichológus szobájában ébredünk fel. A doki próbál minket meggyógyítani - vagy legalábbis úgy tűnik, hogy próbál - és elfelejtetni a rossz emlékeket azzal, hogy "menjünk" vissza Csodaországba.
Tulajdonképpen Alice egyetlen meghatározó rossz emléke, hogy a családja benn égett a családi házukban a saját szeme láttára, amikor ő még kisgyerek volt.  Ez megalapozta elméjét, bár ez bárkinek megtenné.
Az orvos pár szó után elküld minket a városba pár gyógyszerért, amit a következő találkozásig szedni kellene. De az út tartogat meglepetést...

Aki látta a szintén Tim Burton féle Halott menyasszony című animációs filmet, annak a hangulat ismerős lesz. Én legalábbis ahhoz tudom a leginkább hasonlítani: picit elnagyolt karakterek, koszos utcák, amiből árad a romlottság bűze. Kivetnivalót nem igen lát az ember a grafikában, csak egy picit hozzá kell szokni a hangulathoz és máris szinte rajzfilmszerűen látni az egészet.
Útközben egy fehér macskával találkozunk, aki sötét kis sikátorokon keresztül hív minket; természetesen bele az álomba vagy pontosabban a rémálomba.

Ezen a videón a játékos szerintem jócskán elsiette a dolgokat és nem élte át azokat a nagyszerű megoldásokat, amikre én elismerően hümmögtem. Persze ízlések és pofonok...
Én szépen, lassan közlekedtem mindaddig, amíg a fehér macskát meg nem láttam, akit a történet szerint ugye meg kéne fogni..de amikor az a sikátorok felé csal minket ismét visszalassítottam és így szemtanúja voltam pár horror-klisének. Ilyen volt például, hogy sétálva haladva már csak a macska fehér farkát láttam eltűnni a sarok mögött, ami szerintem egy tipikus jelenet a horror-filmekben ha valaki ismeretlent kell követni. Láttam, ahogy a sikátor "természetellenes" fényt vesz fel, majd jött a videó stbstb.
Azonban kicsit túlzásnak éreztem az "egyik rémálomból ki-majd újra bele" effektust, ugyanakkor a játék alapját vagyis az irányítást megmutatta a játék. A mór megtette, amit kellett... :)

Az új Csodaországban ébredve látszik, hogy Alice ijfúkori önmagával kell a játékot játszani. A világ maga gyönyörű ha nem a lélegzetelállító szó az inkább ráillő. Persze ez csak az első benyomás, amikor még nincs a kezünkben fegyver... Később is csodálatos marad a táj, legalábbis a maga nemében...

Az irányítás nagyon egyszerű ellenben korántsem könnyű a pályákon való haladás. Alice mozgása végtelenül kecses, hiszen a levegőbe ugorva az ugrás gombját nyomva tartva a szoknyájával tudja az esés sebességét lecsökkenteni. Ha esetleg ez mégsem lenne elég, hatalmas távolságokat tudunk átugrani ennek segítségével, mivel a levegőben háromszor tudunk ugrani, majd a szoknyát pörgetve ereszkedni.

A videó elején látszódik egy kicsit, hogy Alice képes összemenni és ezáltal bizonyos akadályokat áthidalni. Ez az egyik legötletesebb megoldás, amit valaha láttam (persze az alaptörténetben is így volt) és emellett még vicces is.

Nem bírom megállni, hogy ne linkeljem be a kissé komolytalan játékos videóját :D
Ezen látszódik a világ, az irányítás és az első fegyver is, amit megszerezhetünk és még a játékos poénos beszólásait is hallgathatjuk..Nagyon hülye :D

A videó előtt írtam, hogy megszerezhetjük a fegyvereket. Ez így is van; a játék előrehaladtával egyre jobb fegyverekkel tudjuk megölni a Csodaországot megfertőző lényeket. Én egyelőre csak egy konyhakéssel és egy borsőrlővel rendelkezem de még az első epizódon sem jutottam túl.
Amiről még nem esett szó, az a védekezés. Ez is talán az egyik legötletesebb megoldás, amit láttam valaha: Alice egy felhőnyi pillangóvá alakulva tud kitérni a támadások elől vagy esetleg egy fogásból ugyanígy tud szabadulni. Mindemellett tegnap szert tettem egy esernyőre is, mellyel elsősorban lövéseket irányíthatunk vissza a "feladónak". :)

Összegezve leírnám, hogy nem csalódtam egy cseppet sem, mi több rendkívül meg vagyok elégedve. Furcsán de emellett remekül ötvözi platform, a logikai és a hack and slash típusú játékokat. A game-nek van egy igazán megragadó hangulata, egy beteg sztorija és rengeteg csodálatos látnivaló. A megoldások, illetve maga a játékmenet egyedülálló és szép. Végül is az EA games-szel megjelölt játékok mostanában igen nívósak és nem nagyon lehet csalódni bennük. Egyet azonban sosem szabad a játék alatt elfelejteni: nem rohanunk sehová, van idő mindenre...

Megjelent PCre, Xbox360-ra és PS3-ra is.