Ismét vallomással kell kezdenem a beszámolómat. Az Assassin's Creed sorozat második részéhez két kiegészítő is megjelent, kisebb és nagyobb történetek. Talán valóban a történet szó a legmegfelelőbb ehhez a játékhoz, hiszen alapjában véve nem olyan egyszerű a helyzet, ahogy az első ránézésre látszik.
Annak idején az első részhez nem volt valami erős a PC-m, bár a játékot lejátszottam és nagyon élveztem is sosem éreztem, hogy újrakezdjem. A második rész már jobban tetszett - hozzáteszem, hogy nem PC-n játszottam már vele - és egyszer megpróbáltam újrajátszani, valahogy már nem kötött le annyira. Ezt követően jelentek meg az olyan címek, mint a Brotherhood és a Relevations, melyek az Assassin's Creed második részét folytatták de nem voltak feltétlenül önálló részek mégis teljes játékként láttak napvilágot. Furcsa.. Az igazat megvallva a Relevations-be belekezdtem de olyan képeket láttam az elején már a videóban melyektől úgy éreztem, hogy rengeteget hagytam ki a történetből és így nem éreztem magaménak a játékot. Tehát valójában csak a fő részeket játszottam végig, a kiegészítő történeteket sajnos nem.
A cím harmadik részéről látott videók szkeptikussá tettek, nem igazán értettem, hogy miről is van szó. Valahogy az utóbbi időben nem nagyon adtak ki meggyőző videót. Az első résznél az angoltudásom...khm..nos, eléggé hiányos volt, mondhatni a zéróval egyenlő. A második résznél kezdtem képbe kerülni, mert a szükséges nyelvvel eléggé megismerkedtem már hozzá mégis a végére pislogtam, mint hal a szatyorban. (Talán mégis itt lenne az ideje elölről kezdeni...)
Nos, a harmadik rész megjelenésével elhárult az angol nyelv nem-tudásának/részleges tudásának utolsó akadálya is, hiszen a játék immár magyar felirattal jelent meg egyelőre még konzolra (a cikk írásának elhúzódásával már PCre is megjelent november 23-án). Indítás után kaptam is egy szép összefoglalást a történetből, mellyel "szinkronba" kerültem. Íme:
Most, hogy nagyjából képben vagyunk az alaptörténettel kezdhetjük is pályafutásunk a megújított Animusban. Ugye a videóból kiderült mi is ez de nyilván sokan a korábbi Assassin's Creed játékokból már jól ismerik. Azért pár szóban összefoglalva: az emberi dns az örökölhető tulajdonságokon kívül bizonyos memóriatöredékeket is tartalmaz felmenőinkről, így azok életéről is. Mivel ezek az információk nem teljesen állnak rendelkezésre, ezért az alanynak (a játékban Desmond-nak) újra kell élnie ősei történetét az Animus nevű virtuális környezetben és megtalálni végül az Éden darabjait, a Tudás Almáját.
A játék elején - ahogy azt már megszoktuk - pár alapküldetés alatt megtanulhatjuk az irányítást. Megmutatják, hogyan kell ugrani ide-oda, hogyan kell mozogni és támadni és nagyjából máris az egyik ősünk bőrében találjuk magunkat.
A NFSMW-nél írtam és sajnos nem bírom megállni, hogy továbbvigyem a kissé beteg gondolatomat. Az autóversenyzős játékokhoz fűzött történetet leginkább egy szintén történettel ellátott pornóhoz tudnám hasonlítani. Míg mindkét esetben ismerjük már előre mi a végkifejlet (előbbinél ugye, hogy a dobogó tetején álljuk az utóbbinál meg...khmm..)de Assassin's Creed történeténél már egészen más kaliberű a helyzet.
Egy küldetés is gyökeresen megfordíthatja az addigi cselekményt és olyan csavarokat kap a történet, hogy a szó szoros értelmében csak bámulunk. Persze ehhez az alapfeltétel, hogy ne tudjuk előre a történetet és ne hagyjuk, hogy valaki a környezetünkben spoilerezzen. Ennek megfelelően én is olyan dolgokat igyekszem megfogalmazni, melyek nem lőnek el semmit a sztoriból... Talán mégis szükséges lesz elárulnom pár "titkot" de ezek nem kapcsolódnak a történethez.
Szóval a játék első felében a valódi főszereplő helyett Haytham Kenway-t kell irányítanunk és átélni viszontagságos a 18. századi útját az új világ, Amerika felé. Már a hajón megismerkedhetünk az igen egyenes, kemény stílusával, ami történetesen nekem nagyon tetszett. Határozottan lép fel mindenki előtt, mely a tekintélyt parancsol vagy épp félelmet kelt.
Az úton Amerika felé tovább ismerkedhetünk a játékkal: megtanulhatjuk a harc rendszerét, a hajó árbocain egyensúlyozva a irányítást de akár a hajóközben kipróbálhatjuk a társasjátékokat. Itt még csak a Fanorona nevű táblajátékkal és a klasszikus 9-es malommal ismerkedhetünk, melyek a játék kezdő szintjei de a későbbiekben további mini-játékokat is találunk majd. Itt rögtön meg is ragadnám az alkalmat egy jó tanács erejéig: a 6os malommal tényleg csak az elvetemültek vagy a profik próbálkozzanak!
A játék a legelejétől fogva ellát minket információkkal; bárhová lépünk és bárkivel találkozunk rögtön mutatja a játék a rendelkezésre álló plusz információkat. Építmények, emberek, népszokások, történelmi események..még egy történelemtanár is igazán megirigyelheti vagy legalább ajánlhatja a játékot. Ilyenkor felmerül a gyanú sokakban, hogy vajon mennyire fedi a játék által adott információhalmaz a valóságot. Az én történelem tudásom ebből a korszakból mondhatni enyhén hiányos..tulajdonképpen alig tudok valamit a 18. századi Amerikáról de hozzáértő emberek biztosítottak róla, hogy a leírtak teljesen megfelelnek a történelmi tényeknek. Mondhatni a játék megtörtént eseményekbe fűzi bele a cselekményét így gyakorlatilag mi is a részeivé válunk a történelemnek.
Az egyes leírások nem feltétlenül tartalmaznak a játék szempontjából fontos adatokat, ezek csak háttér információk mondhatni de mégis érződik rajta, hogy rendkívüli pontossággal odafigyeltek mindenre...ezt azért egy picit módosítani fogom a játék negatívumaihoz érve mert abból is van sajnos. Nem mind arany, ami fénylik!
Hogy csak pár nevet említsek: rögtön Bostonba érve találkozhatunk Benjamin Franklinnel (a képen látható), majd pár játékkal teli óra után George Washington is feltűnik a színen.
Haytam-mel én közel 4-5 órát játszottam, mire a valódi főszereplő története elkezdődik. Az Animusban szokott módon szekvenciákra vannak osztva a fejezetek és Haytam-mel a 3. szekvenciáig ismerkedhetünk meg tüzetesebben. Ez idő alatt a játék nagyjából belevon minden olyan eseménybe, amelyekkel kitapasztalhatjuk a lehetőségeinket, megtanulhatjuk a mozgást és bepillantást nyerhetünk a későbbi megbízások fajtáiba.
Connor az első gerillaharcos - legalábbis az IGN által biztosított négy részes Inside videó alatt is folyton ezt mondják róla - , aki csendesen belopózik az ellenséges vonalak mögé, végrehajtja a feladatot és gyorsan, észrevétlenül távozik. A 18. századi katonák leginkább egy tömbben (mondhatni falanxban) közlekedtek mindenfelé; teljesen más jellegű kiképzést kaptak egy mai katonához képest ezért Connor, a macskaügyességű közelharcával és halálos fegyverarzenáljával abszolút előnyből indul ellenük.
A 4 részes IGN videót egymásutánban ide kattintva megtekintheted.
Igyekeztem ezt a "kis" beszámolót úgy írni, hogy már kellően megismertem a játékot de húsz óra játékidő után még mindig vannak benne új dolgok. Eddigi ismereteim alapján a fegyvereket le lehet cserélni de jelenleg nem láttam értelmét. A kezdeti csomagunkban - starter kit :) - helyet kap egy íj, egy pisztoly, mérgezett nyilak, dobóaknák, az elmaradhatatlan rejtett penge, a vadiúj kötélfullánk és a játék során lesűrűbben használandó tomahawk na meg még, amit mellé veszünk. Mi is az a kötélfullánk?
Ki gondolná, hogy ez a fegyver Kínából érkezett? A játékban elhelyezett információhalmaz a fegyver megszerzése után egy szép kis leírást ad róla és a történetéről. A gyakorlatban pedig elég hasznos fegyver; ahogy az lenni szokott itt is a játékstíluson függ mit és mikor használsz. A kötélfullánkot legjobban magaslatokról lehet alkalmazni, tulajdonképpen a célpontot azonnal megfojtja vagy ami még látványosabb: fel is akasztja..(ilyeneket leírva azért néha elgondolkozom mennyire beteg dolog ezt izgalmas dolognak nevezni :) )
A sorozat ezen részében újdonság a fára mászás képessége. Connor gyermekként sok tudást elsajátított mohawk törzsétől és ezen képességeit kamatoztatva tudott egy igazán halálos asszaszinná fejlődni. A fákon közlekedve gyorsabb a haladás egyes területeken de el is lehet rejtőzni a kíváncsi tekintetek elől és akár vadászni is.
A játék elején kapott temérdek információ mellett nem igazán értettem mit is jelent az a kiírás az "Új e-mailt kaptál!" rendszerinformáció. Később az Animusból kiszállva találtam egy komputert melyen ezen a levelek elolvashatóak. Ezek a levelek további információt jelentenek a többi, istentelen mennyiségű háttér információ mellett de azért elgondolkodtam azon, hogy ezek a levelek miért is nem az Animusba érkeznek közvetlenül... de tényleg, miért nem?
Az első e-mail egyike tájékoztat az új Animus fejlesztéseiről címszavakban. Mivel úgy érzem, hogy ez a 20 órás játékélmény még bőven tartogat írnivalót, azért nem akarom sokáig rabolni az időt. Címszavakban azért: az új Animusban van időjárás, az évszakok váltakoznak, vannak állatok..hmm..azt hiszem ennyi :) Azért a sorozat második része sem volt csúnya de ezek a kis apróságok igen nagyot emelnek a játékélményen.
Ezek a küldetések is sokfélék lehetnek: van, amikor meg kell védeni egy civil hajót a rátámadóktól, van olyan, amikor kalózok ellen harcolunk de találkoztam már olyannal is, amikor egy szárazföldi erőd lerombolása a cél. Mindezeken felül mellékküldetések elérésére is van lehetőség, amikor a hajót, mint utazási eszközként használjuk fel majd a szárazföldön, mondjuk egy szigeten kell végrehajtani a dolgunkat.
A hajókat küldetések mellett gyors utazási céllal is használhatjuk egyes állomások között.
Amúgy az irányításuk végtelenül egyszerű már ez békeidőben értendő. Néha egy-egy széllökés ellen kell kormányoznunk, elkerülni a zátonyokat illetve a többi hajót. Akkor válnak igazán kihívássá a hajós küldetések, amikor a zátonyok között kell navigálnunk és eközben ellenséges hajókat kell elsüllyeszteni.
A játékban szinte mindent lehet fejleszteni, kivéve magát a főhőst; nem kapunk tapasztalati pontot és nincs lehetőség a képességek külön-külön fejlesztésére sem. Áttételesen mi fejlődünk a karakter helyett és jövünk rá szépen lassan a trükkökre. Ahogy a második részben is, így most is van a lehetőségünk a szállásunk és közvetlen környezetünk fejlesztésére. Erre is rátettek egy lapáttal és az épületek fejlesztésén kívül találmányokat készíthetünk el egy bizonyos Főkönyv segítségével. Ebben a könyvben navigálva vásárolhatunk a környező földművesektől, vadászoktól és ezeket konvojok elküldésével továbbadhatjuk némi haszon reményében. Ám a szállítmányozásnak is megvannak a veszélyei így alkalmanként nekünk kell segédkezni az útonállókkal szemben.
Nem akarok nagyon részletekbe bocsátkozni - már így is sikerült -, hiszen a már így is terjedelmes írásom sosem fogom befejezni... :)
A fellelhető állatok fajtája viszonylag magas. A játékra szánt terület is hatalmas, így a vadon megyékre van felosztva; minden megyéknek sajátos környezete és vadállománya van. Azért itt megjegyezném, hogy a területek között nem olyan hatalmas a különbség kinézetre mint, mondjuk a World of Warcraft-ban, ahol szinte egy vonallal vannak elválasztva a megyék. Az Assassin's Creed 3-ban észrevehetetlen az átmenet de mégis egy bizonyos játékidő után tudni fogjuk, hogy nagyjából merre járunk.
Természetesen vannak veszélytelen, kevésbé veszélyes - általában területüket védő -, és veszélyes vadállatok is. Mindegyik állathoz tartozik egy-egy leírás, mely az alapvető tulajdonságaikon felül vadászatuk módjáról is tartalmaz leírást.
Apropó, hiszen majd elfelejtettem a nyomolvasást!
Igen, nyomolvasással tudunk állatokat megtalálni de elég sok küldetésben visszatérő motívum ha valamit keresni kell. Szerencsére "rézbőrűek" vagyunk a játékban, akik közismerten nagyon jók a nyomok elemzésében. Mivel mi már többnyire nem szorulunk erre a képességre ezért a játék láthatóan helyezi el a nyomokra utaló jeleket, amiket Connorral elemezhetünk.
A sorozatban visszatérő motívum, hogy a játék főhősei rendelkeznek az Eagle Eye vision, magyarul a Sasszem képességével. Ez amolyan családi örökség náluk. A korábbi részekhez hasonlóan tudjuk most is felhasználni, vagyis ebben a negatív effektusú nézetben az ellenségek piros színben látszanak, az információ szempontjából fontos személyek sárgában és a célpontok ezüstös vagy arany fényben tűnnek elő. De nem csak személyek megkülönböztetésére tudjuk felhasználni örökségünket, hanem tereptárgyak felismerésére is.
Boston utcái alatt egy katakomba rendszer húzódik, melyben könnyű lenne eltévedni ha a képesség nem áll rendelkezésre.
Ugyanis ebből a csatornarendszerből 10 kijárat nyílik a szabad térre és ezen kijáratok megtalálásával később egyetlen gombnyomással tudunk köztük utazni. Nagyon hasznos! A kifelé vezető utak felé mindig van valami elrejtett utalás: olykor a kezünkben tartott lámpás segítségével meg kell gyújtani a falon csüngő olajlámpákat meggyújtani, melynek fénye megvilágítja a földön lévő naprózsát. Ha egyes elágazásokban az utat jelző nyíl lefelé mutat, akkor a Sasszem képességgel láthatjuk, hogyan állt az eredetileg. A harmadik módja egyben a legjobb is: patkányokat kell követni amíg lehet, hiszen ők tudják merre van a kijárat.
A főküldetések még igazából szóba sem kerültek de még egy picit várhatnak is, hiszen ahogy eddig megszoktuk a sorozattól most is vannak összegyűjthető elemek. Az első részben még apró zászlókat kellett a területeken összeszedni, a második részben tollak voltak és harmadik részben..nos, ismét tollak. Ezeket természetesen fák tetején lehet megtalálni az esetek túlnyomó többségében de előfordulnak barlangokban és háztetőkön is. Továbbá vannak ládák, melyeket sokszor feltörni kényszerülünk. A zárnyitás képességével még a játék legelején meg fogunk ismerkedni és ezen tudásra a későbbiekben is szükség lesz a főküldetésekben.
Érdemes még szót ejtenem a vadonjárók mellékküldetéseiről. Biztosan mindegyikünk ült már tábortűz mellett és hallgatott hihetetlen történeteket, amelyek szájról-szájra terjednek vagy a történetet mesélő hallotta valahol, hogy mesélte valaki, akinek egy ismerőse hallotta valahol.. Nos a játékban mi is leülhetünk a tábortűz mellé meghallgatni a hasonló történeteket de Connor nem elégszik meg csupán a meghallgatásukkal, hanem utána is jár az eseményeknek. Ezek a küldetések tényleg a mellékágai a játéknak és többnyire viccesek, semmint komoly erőfeszítést igényelnének.
A végére hagytam a történethez legközelebb álló erődök elfoglalása mellékküldetéseket. Ahogy már szintén megszoktuk a korábbi részekben, ezek zárt területek ahol az ellenség tagjai sokkal éberebbek, így előbb észrevesznek minket és elindulnak kinyomozni ha valami szokatlan történik.
Az erődök elfoglalása azonfelül, hogy jó móka, nekünk is könnyebbé teszik a játékot: az ilyen elfoglalt helyek között ugyanis gyors utazási lehetőség nyílik és egy gombnyomással lehet közöttük közlekedni. Jó mókát írtam de azért ne gondoljuk, hogy ennyire egyszerű a helyzet!
A rejtőzködés az egyik barátunk - Vuk után szabadon - és bár nem jöttem még rá teljesen miként kéne teljesen észrevétlenül belopózni az erődítményekbe mégis ez lenne a cél. Azért Connornak nem árt némi közelharc sem és higgyétek el: nem túl sok a valódi, edzett ellenség, akit ne lehetne könnyűszerrel legyőzni.
Connor harci technikája egyedi ebben a korszakban, míg ellenfeleink többnyire szuronnyal támadnak ránk. Támadás esetén egy piros háromszög jelenik meg az ellenség felett és a megfelelő gombot lenyomva a hárítás mellett belassul az idő és lehetőségünk nyílik a gyors ellentámadásra, amely legtöbbször a kivégzéssel egyenlő.
Persze a szurony a muskéta végén van (ki gondolná? :) ) , amivel természetesen lőni is szoktak. Amikor lövésre készülnek a játék sárga háromszöggel jelöli meg az ellenséget és ha van a közelünkben valaki akkor magunk elé ránthatjuk, hogy a testével védjen minket a lövések elől. Egy pici csúsztatást itt ki lehet érezni a játékból, hiszen mintha megvárnák az ellenfelek, hogy fedezékként valakit találjunk magunk elé de ez még belefér. :)
Ha esetleg ketten támadnak ránk egyszerre és sikerül hárítanunk a megfelelő gombbal akkor egy kis extra bejátszást kapunk, ahogy Connor pillanatok alatt lerendezi a két bátor vagyis inkább merész katonát.
A főküldetések időrendben követik egymást, nem úgy mint a bármikor elkezdhető mellékküldetések, amik ugrálnak az években. Minden küldetést megelőz egy bevezetőjelenet, ahogy a korábbi részekben is. Ugyanakkor nem emlékszem rá, hogy a küldetések fajtái ennyire sokfélék lettek volna. Nem csak kapunk egy-egy célpontot, vagy A-ból B-be megyünk át, hanem néha kísérgetni kell, védeni valakit vagy egyszerűen csak az útitársaként mellette maradni de igazából konkrétan fel sem tudnám sorolni az összes fajtát. Ha esetleg unjuk a főküldetéseket, akkor a mellékküldetésekből is mazsolázgathatunk és valahogy mindig találunk valami újdonságot: verekedőket kell szétválasztani vagy vadászat közben kell extra dolgokat végrehajtani. Egy biztos: a küldetések egyáltalán nem monotonok bár a végrehajtásuk nem egy esetben kihívást támaszt elénk.
A jelenben vannak küldetéseink is, amik nekem újdonságot jelentettek míg kollégám le nem törte a hangulatom azzal, hogy ezek már a Brotherhood-ban is voltak...nos, ezt nem tudtam. Remélem azért nem rontom el ezzel a meglepetés erejét azoknál sem, akik szintén nem játszottak ezzel a "kiegészítővel"!
A negatívumok előtt még említést tennék a játék menürendszeréről és más apróságokról. Az indítást követően kapott menürendszer elképesztően látványos és gyors. Tényleg meglepetést okozott számomra a kezelhetősége mellett a megjelenítési módja, illetve annak sebessége. A menüben szinte minden személyre szabható, többek között a játék közben látott HUD is (életerőcsík, minitérkép, kezelőgombok, aktív fegyverek stb.). Ezenfelül a játék tartalmazza a sorozat második részétől elérhető 3D beállítási lehetőséget, így anaglif módban (vörös-cián szemüveggel) és aktív módban (real3D) játszani a játékkal. Ha ez nem lenne elég, még a 3D grafika mélységén is lehet emelni.
A játék hangulatán emel még a nyelvek használata. Connor, azaz Ratonhnhaké:ton a törzsében illetve a törzs tagjai között indián nyelven kommunikál. Ez önmagában hatalmasat dob a játék érzésén és ezenfelül egy kicsit hitelesebbé is teszi azt. Természetesen a franciák franciául vagy francia akcentussal angolul beszélgetnek de találkozhatunk még a "hajósok" nyelvével és más-más dialektust használó karakterrel is.
Zeneileg egyáltalán nem találtam semmilyen kifogást hacsak nem azt, hogy a kocsmákban a zenészek folyton ismételnek egy-egy számot. A küldetések során nagyon jó zenéket hallhatunk ha van időnk egy kicsit hallgatni azt..előre mondom: nem sűrűn lesz ilyen alkalmad ha belekezdesz a játékba. :)
Szóval ezen a részén nem is időznék tovább, egyszóval összefoglalva a zenét: szuper!
És akkor jöhet a fekete leves! Muhahhaha!
A grafikára nem tértem ki külön a leírásban és gyakorlatilag nem is szükséges, mert a játék nagyon szép. Mint, minden nyitott világú játék a maga összetettsége és függőségei okoznak pár problémát, amivel együtt kell tudni élni vagyis így játszani a játékot. Azért álljon meg egy kicsit a menet, hiszen az Assassin's Creed 3-ban találkoztam szarvashibákkal, amelyekkel nem lett volna szabad a játékot kiadni. Megéltük már párszor, hogy csúszott egy-egy hőn várt játék és ha ez az ára, hogy normális legyen, hát akkor várunk!
Több esetben észrevettem, hogy nem csak lóháton közlekedve de gyalogosan is a "statisztákat" (járókelők például) a játék hirtelen megjeleníti előttünk. Képzeld ezt úgy, hogy már látod a messzebbi embereket, amikor hirtelen még megjelenik egy pár előtted. Lehet ez a winchester vagy akármi másnak sebességének a problémája is de nem hiszem.
Ennek az ellentettje, amikor eltűnnek a statiszták. Lóháton közlekedtem egyszer, amikor megpróbáltam kikerülni egy nemesi öltözéket viselő gyalogost és mikor elhaladtam mellette visszanéztem de a karakter nem volt sehol. Volt egy hozzá hasonló egy kicsit távolabb állva és beszélgetve de nem juthatott oda, hacsak nem teleportált...Ha ez egyszer-egyszer fordulna elő talán nem is említettem volna.
A lóháton közlekedés nem feltétlenül a leggyorsabb módja eljutni egyik helyről a másikra. Ugyanis a ló nem ugrik le a kisebb sziklakiszögelésekről sem, ahol a talaj alig 30-40 centire lenne. Patás barátunk nem nagyon akaródzik nedvesnek lenni sem, sekély tavakon vagy folyókon is nagy nehézségek árán lehet átvinni de ha leugrunk a ló hátáról akkor hűségesen átjön velünk a túloldalra. Csak olyan helyeken lehet közlekedni vele, ahol a víz alig lepi el a patáját.
Ahogy a kis képen is látni: a lovak bugjaival már akkor is lehet találkozni, amikor éppen csak felszállnánk a lóra egy-egy etetőnél.
Az eszközeink között találni egy sípot is, amellyel bárhol is vagyunk tudunk lovat hívni magunknak. Az utóbbi időben találkoztam vele, hogy a ló ikonja a térképen megjelenik, a hangját hallani lehet de az sehol sincs.. Ilyenkor addig kell futni, amíg az ikon el nem tűnik és ekkor megpróbálhatunk újból fütyülni viszont még ekkor sem lehetünk biztosak benne, hogy jönni fog a ló.
Ez a sok hiba akár szórakoztató is lehet de egy nagyon idegesítő dolog mégis van, ami szerintem nem hiba, hanem így lett kitalálva: a ló követ minket. Akármelyik hátasra is szállunk fel majd le a ló ezek után jön utánunk. Hiába vadásznék farkasokra, hiúzra vagy medvére, foglalnék el egy erődöt vagy esetleg a fákon/háztetőkön közlekednék... a ló csak követ..Mondjuk a gép által irányított karaktereket és állatokat nagyon nem zavarja a ló jelenléte és minket sem buktat le de azért mégis...picit "vicces" a dolog.
Két megoldása van az "egyenletnek": vagy addig és olyan gyorsan kell a ló elől futni (fákon, háztetőkön), hogy lehagyjuk vagy pedig egész egyszerűen ott kell leugrani a ló hátáról, ahol már nem bír átjönni (mondjuk egy folyónál).
Még mindig a grafikai hiba, ahogy karakterek a lóhoz hasonlóan beakadnak a láthatatlan pixelekbe. Bizonyos hibák esetén a hátrahagyott tetemek pattognak. Nem feltétlenül probléma a végkifejlet szempontjából csak a látványnak árt, hogy küzdelmek közben nem érintkeznek néha a karakterek csak fröcsög a vér. Szemléltetve: a tomahawk éle és az áldozat között megközelítőleg 10 centik vannak. Hogy mi??!
De nem csak az NPC-k akadnak el láthatatlan pixelekben, hanem mi is futunk bele falakba, amelyek ott sincsenek. Néhol, ahol egy laza mozdulattal fel tudnánk ugrani egy sziklára egyszerűen lepattanunk erről az "erőtérről"..
Tegnap találkoztam egy olyan hibával, hogy a fedezékként használt fenyő (amely tényleg fedezékként viselkedik) nem rejt el a katona elől és engem meglátva riadóztatta a többieket... Hogy miii??!
 |
| Mondd ezt még egyszer, hogy "hogy mi?" mondd még egyszer, ha mered... |
Ha már itt tartunk: a negyedik szekvencia utolsó küldetését elbaltáztam és már csak akkor kaptam az erre vonatkozó kiírást, amikor a játék éppen mentett. Gondoltam átugrom az átvezető videókat, hogy ne tudjam előre a történetet és a szabad módból majd visszatöltöm az emléket. Nos..én nem tudtam, hogy ez a szekvencia utolsó feladata és nagyjából 5 percnyi videót ugrottam át, amit a youtube nélkül sosem láthattam volna újra.. Spoiler!! Connor ekkor kapja meg az asszasszin ruháját is.. Spoiler vége! Hiába töltjük vissza az emléket, a küldetés végrehajtása után a küldetéshez tartozó videót még megtekinthetjük az elején és a végén, viszont ezután visszakerülünk a történet aktuálisan félbehagyott részéhez. Mivel a legtöbb köztes videó nem tartozik szorosan egyik küldetéshez sem "csak" a történethez, így azokat nem lehet megnézni újból. A menüben nincs is lehetőség az elérhető cutscene-eket újra megtekinteni.. Remek.
Óóó még nincs vége. Irányításbeli problémákkal is küzd a játék. A láthatatlan pixelek problémája az egy csak egy dolog de olykor előfordul az is, hogy Connor olyan helyekre ugrik, ahová nem kéne. Még Haytam-et irányítva találkoztam először ezzel a problémával. Elrejtőztem a magas fűben azonban a következő helyhez az átugrást gyorsan kellett megtenni, hogy a járőröző katona ne fedezzen fel. Igen ám de az egyik őrtorony létrája is a fűben ért véget és az úgynevezett High Profile (futás, mászás) gombot nyomva tartva Haytam egyszerűen ráugrott a létrára ezáltal lebuktatva magát. Jelen helyzetben annyira kicsi a hely, hogy nem is nagyon lehet más irányba menni, csak a létra alatt átbújva. Na de nem kiugorva.!
Ehhez hasonló gondok sűrűn előfordulnak. De ennek az ellentéte is, amikor a karakter egy helyben áll és nem megy semerre. Például egy kémény tetején egyensúlyozik és hiába nyomja az ember a High Profile gombját a karakter meg sem mozdul.
Boston utcáin van egy kalendárium-gyűjtős küldetésünk, amikor lapokat kell megtalálnunk de a szél minduntalan szórakozik velünk és felkapja a kalendárium oldalát. Ekkor természetesen üldözőbe kell venni, na de így..?!
Xbox-on a B gombbal lehet szinkronizálni és ugyanezzel a gombbal tudunk függeszkedni is a párkányokról, illetve faágakról. Hiába függeszkedünk le a fáról, mert lefelé tovább nem enged már mászni és visszahúzódva az előző magasságra újra csak szinkronizálni lehet. Mivel ezt már megtettük ezért csak gyönyörködhetünk a tájban ismét és aztán megint, meg megint aztán, és újra...eléggé dühítő..
Ha a függeszkedést követően elengedjük a fát vagy épp akármit (párkányt, háztetőt) akkor már nincs lehetőségünk újra megfogni valamit az esés közben...vagy én még nem jöttem rá melyik gombbal kell csinálni.
Már-már elfelejtettem de aztán mégis eszembe jutott, hogy a magyar feliratról is írjak. Bár a munkaköröm nem vezetőbeosztású de azért az egy puszi-egy pofon elvét én is ismerem és most eszerint írnék róla. Ahogy korábban említettem a játékban rengeteg az extra információ, történelmi leírás népcsoportokról, épületekről, helyszínekről,eseményekről...tényleg: eszméletlenül sok az írott anyag és akkor még nem beszéltünk a párbeszédek feliratozásáról. Nagyon sok információ szabados nyelven van megfogalmazva, néha még be is szól nekünk a játék..vagy az író?! Sok esetben nem is nekünk szól, hanem inkább az amerikai játékosoknak pontosabban az iskolásoknak de azért előfordul néhány offenzívnek vehető kiírás és talán párakat sértő magánvélemények is fellelhetők de összességében tekintve azért vicces.
Gyanítom a magyarosításért felelős csapat tagjai nem egyben kapták meg a fordítandó szöveget és nem is egy ember fordította a teljes tudásbázist sem. Nálam lassan betegséggé fajul, hogy egyszerűen nem tudok átsiklani a -ba, -be, -ban, -ben mondatvégek helytelen használata felett és ezt szóvá is szoktam néha tenni. Az internetes fórumokon még csak-csak elmegy az ilyen de ez egy hivatalosan, magyarul megjelent játék esetében egy "kicsit" furcsa! Bár most előre iszok a medve "nőjére" és még nem olvastam át a cikkem de fogadni merek rá, hogy talán nálam is előfordul ez a hiba ugyanakkor én nem vagyok...hivatalos :)
A többi íráshibára (betűkiagyások, felscerélések) ellenben tudom simán mondani, hogy "előfordul az ilyen". Hibák ide vagy oda (még a számomra ominózus mondatvégek is) ezúton emelem képzeletbeli kalapom a magyar csapat előtt és szeretném megköszönni áldozatos munkájukat, amivel sokunknak elérhető és főleg érthető közelségbe emelték ezt a játékot! Respect!
Azt hiszem a többi hibát eddig sikeresen elkerültem vagy épp annyira apró volt, hogy nem emlékszem már rá. Szerencsére..
Nos ezennel a beszámolóm végére értem de amúgy a cikket legalább három hete kezdtem el írni. Szabadidőm hiányában néha sikerült hozzáírnom többet-kevesebbet de jó esetben is legalább egy hét alatt tudtam volna egy igazán kimerítő elemezést nyújtani a játék összetettsége miatt. Jelenleg a mentés szerint 47%-nál járok; ez több, mint 25 órát vett igénybe eddig. A történetből nem hiszem, hogy sok mindent elárultam volna, hiszen a jelenlegi mentésnél még mindig a főküldetések első felénél járhatok, a játék hirdetéséért felelős videókon látott francia-brit háborúk még csak most fognak elkezdődni. Eddig elsősorban az összegyűjthető elemekre és az egyénileg kezdhető mellékküldetéseket játszottam le, jelenleg még csak Boston városában. A későbbi játék során még New York-ba is el fogok jutni, ha jól értettem.
A felsorolt hibák a cikk negyedét minimum kiteszik de még ezekkel a hibákkal együtt is azt kell, hogy mondjam: mindenképp érdemes játszani vele, hiszen a történet és a képi világ együtt verhetetlen páros. Mint mindig az Assassin's Creed sorozat eddig részeiben, most is egy történelmi kor színét-javát hozták el nekünk és a sajátos hangulatával részeseinek érezhetjük magunkat a történésekben.
Megyek én is, hiszen már egy hónapom sem maradt megtalálni a Tudás Almáját, hogy megmenthessem a földet a közelgő világvégétől! Mindannyiuk sorsa a tét!! :)
A korábbi részekről valószínűleg már nem fogok írni ilyen beszámolót de ezt az ideillő videót éppen ma reggel találtam meg. Legyen ez a végszó..végzene..akármi.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése