F.E.A.R. 3 - Archív

A hétvégén befejeztem a Duke Nukem Forevert és magamban megváltoztattam a címét Duke Nukem Never-re...életemben ennyit még nem szívtam és idegeskedtem egy játék miatt. Ahogy talán azt korábban is írtam igazából nem azzal van a baj, hogy az ember elront valamit hanem az a kurva töltőképernyő, amely egy percen keresztül tölti vissza az utolsó állást. Na persze, az ember 14 évig várt rá ennyit még igazán ki lehetne bírni de amikor olyan dolgokba hal bele az ember,mint a pixelben való elakadás akkor felettébb dühítő a dolog. Persze egy évtized után aligha lehet olyan játékot csinálni, ami mindenkinek megfelel de ezt akkor is elba..rontották az ex3D realms-osok. Egyetlen dolog, amiért megérte végigvinni azok a játék után választható plusz opciók: kifogyhatatlan lőszer, láthatatlanság vagy a sound table, ahol Duke elhíresült beszólásait lehet végighallgatni. Az előbbi lehetőségek nyilván azért kerültek bele a játékba mert joggal gondolhatták, hogy ezt még egyszer normális ember nem fogja végigjátszani...
Mellesleg említettem már, hogy a játékot PC-n nem lehet befejezni? :) Az utolsó főbosshoz nyomogatni kell az egér egyik gombját (ha jól tudom) és ezt nem igazán veszi a program..erről ennyit.

Egy másik játékot ígértem korábban leírásként, ez a Child of Eden. Igazából nagyon szép a program de egy külön kategória a palettán. Mindösszesen 2Gb helyet foglal el az Xbox-on, ami elég kevésnek mondható viszont ezen egyszerűsége a szépsége is egyben. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy nem hinném hogy van olyan ember, aki mindenképp végig szeretné játszani, mint más történettel rendelkező játékot - még a szépsége ellenére sem.
A játék nagyvonalakban arról szól, hogy a világegyetemben született egy lány, aki a zene hatalmával szeretné megérinteni a földet és annak lakóit de az élete veszélyben forog, meg kell menteni őt.

A játék abszolút nem bonyolult csak el kell dönteni, hogy varázsolni akarsz a kezeiddel vagy a kontrollert választod. Előbbihez természetesen Kinect szükséges, utóbbihoz pedig türelem. Pár kudarc után én is a kontrollerre szavaztam ám rájöttem, hogy "varázsolni" egyszerűbb és szórakoztatóbb. :)
A bal kezünkkel a lila célkereszttel kell eltalálni a lila célpontokat (amik egyébként elérve minket sebeznek), míg a jobb kezünkkel a többi célpontot lehet megjelölni majd egy kézmozdulattal lelőni őket. Hozzátartozik az utolsóhoz, hogy többszöri kijelölés esetén a célkereszt "megtelik" és több célpontot nem lehet kijelölni, valamint a teli célkereszttel további pontokat lehet bezsebelni.
Ennyit erről is :)

Amiről igazából írni szeretnék az a F.E.A.R sorozat legújabb tagja!

Ez egy igen furcsa családi történet, ami még 2005ből indult el megborzongtatni mindenkit, aki vevő az ilyen típus játékra és történetre. Azért fontos a történetről beszélni mert anélkül eléri a játék azt a szintet, amivel mindenki vádolta: monoton. Ha nem érted a történetet vagy nem érdekel az egész akkor felesleges is belekezdeni. Ugyanakkor aki a most megjelent résszel kapcsolódna bele, szerintem a felét nem érti majd. Én kihagytam a Halo sorozatot (kövezettek meg) és most már hasonlóan ítélem meg ezt is -mármint, hogy mostmár nem éri meg belekezdeni- , hiszen nálam a offline játékok elsősorban a történetükről szólnak.

Kezdjük is az elején. Igyekszem a lehető legkevesebb poént lelőni azonban lesz, amit mindenképp el kell áruljak.
A F.E.A.R. jelentése: First Encounter Assault Recon magyar fordításban Felderítő Elsődleges Aktív Rohamosztag...igen, érzem én is mennyire nyakatekert fordítás ez :)
A történet: Természetesen az amerikai hadsereg áll megint a dolgok hátterében, amely vezetése kitalálja, hogy a harctérre olyan csapatokat kíván kiküldeni, akik mentális úton kapott parancsok után képes a feladatokat végrehajtani. Ehhez azonban szükséges egy olyan parancsnok is, aki közvetíti ezeket a parancsokat. A művelethez találnak egy kislányt, aki alig 8 éves viszont az elméje olyan paranormális képességekkel bír, amelyet még ember nem látott és érzett azelőtt. A kislányt persze állandóan vizsgálják és különféle szerekkel mérgezik amelynek az az eredménye, hogy ő 10 éves korában kiszabadul egy időre börtönéből és nem kis mértékű pusztítást végez a tudósokon pusztán a szenvedéséből merített paranormális erejével. Amikor elfogják mesterségesen kómába ejtik és pár évvel később szintén mesterségesen megtermékenyítik, majd így is szüli meg az első illetve később a második gyermekét...azért ez már kezd kicsit beteg lenni, nem? :)
Az első gyerek látszólag érzéketlen a paranormális dolgokra, míg a másodszülött fiú édesanyja képességeivel vetekszik. Az elsőszülött fiú később csatlakozik a F.E.A.R.-hez és első kézből tapasztalja meg testvére öntudatra ébredésének pusztító mivoltát. Az ő elsődleges képessége a mérhetetlenül gyors reflexe, melyet nem egyszer tud hasznosítani az ütközetekben. Emellett kiderül az is, hogy minden csak nem érzéketlen a paranormális jelenségekre ellenben ezen képessége nem olyan pusztító, mint testvéréé vagy édesanyáé..viszont baromi ijesztő...

Nos, ezzel mindent elmeséltem szinte az első részből de a játék során tapasztalt izgalmakat nem lehet szavakba önteni. Alapvetően szinte képtelenség egy helyben várakozni, hiszen a játék zenéje is eléggé hatással van az ember idegeire és az ellenfelek is rendelkeznek annyi "intelligenciával" hogy hamar bekerítenek és szitává lőnek. :) A rádióban történő illetve a maszkjukon keresztüli beszélgetéseik alapján lehet a tartózkodási helyüket meghatározni illetve a lépteik hangján.
A korábban írt lelki állapotra durván rájátszik Alma (a játékbeli édesanyánk), aki kislány formájában jelenik meg itt-ott piros, szakadt ruhát hordva valamint haját a Kör c. filmből ismert módon "fésülve". Mondanom sem kell, hogy általában a lehető legjobb pillanatokat válassza ki.
Az ellenfelek száma,taktikája,típusa és felszerelése változó természetesen. Nincs megadva konkrét dátum, hogy mikor játszódik a történet azonban a "para-parancsokat" teljesítő kommandós egységektől kezdve, egész a robot-páncélba bújt katonákig mindent találunk a palettán. A legijesztőbbek mégis a láthatatlanná váló "izék" , amelyek a legkülönbözőbb helyekről másznak elő és a levegőben látott apró fodrozódás illetve kattogó hangjuk alapján lehet megtalálni őket..mármint mielőtt ránk ugranak :)
Minderre még rájön a kiváló fény-árnyék kezelés, illetve a hangok. Ez utóbbi duplán érvényes, hiszen egy-egy jelenet már a környező hanghatások miatt is ijesztő: a rádió sercegése, horror-filmhez hasonló hangeffektek és társai.
A harcrendszer, ahogy fentebb írtam elég kidolgozott. Ebben a részben a legjobb fegyver a pisztoly, melyből egyet-egyet lehet viselni mindkét kézben, illetve a szögpuska. A Max Payne-ből már jól ismert lassítással előbbivel nagyon jól lehet operálni, míg utóbbival szó szerint a falra lehet tűzni az ellenséges elemeket.
Mindemellett említést érdemel még a játék fizikája, ami szerintem 2005-ben igencsak az élen járhatott. Találkozni egy-egy megmosolyogtató jelenettel, amit az a pár bug okoz de tényleg ott látszódik a lövés, ahol annak lennie kell. Ezenfelül persze nem mindegy, hogy az ellenség melyik testrészét találod el. Ha a lábát, akkor sántikálni kezd; ha karon találod akkor hátratántorodik..a fejlövés meg természetesen azonnali halál..persze ha olyan helyen találod el, ahol nem védi a sisak.

Sajnos a következő videó nagyon sok "poént" ellő, ellenben a 2 perc 25 másodpercnél lévő résztől még most is a hideg ver ki.. (Első alkalomkor, amikor játszottam vele majdnem hátraestem a székkel :) )

Azt hiszem ezzel az első részt ki is veséztem :) Ajánlom egyébként mindenkinek, aki szereti az ilyen típusú filmeket/játékokat. Van hozzá magyar felirat is, amit szinte bárhonnan le lehet szedni. Javaslom a sötétben való játékot is és nem azért mert ez a horrorfilmeknél alap, hanem mert amikor csak a monitorra koncentrálsz a sötét szobában csak akkor éri el az igazi eredményt a játék. (na most ez jól megaszontam')
A grafikai rész természetesen a mai szemnek már-már ósdi ellenben még mindig könnyen emészthető és viszonylag szép; még ma is!

Az első részhez kijött két kiegészítő is, amiről most nem tennék említést. Talán mert ebből csak az egyikkel játszottam (Extraction Point) és talán mert nem is érdemelnek külön említést. Azért az az egy kieg is jó volt de nem akarom még jobban teleírni az oldalt (és amúgy sem olvassa senki, csak saját magamnak írok blogot :D )

A játék második részével már Xboxon találkoztam. Hozta az előző részből "megszokott" ijesztgető formát és még rá is überel! Sokkal kidolgozottabb grafikai illetve lélektani hadviselés a jellemző rá; az ember szinte borzong és bizonyos részeknél már-már úgy érzi, hogy "na én ide nem megyek be" még ha ez egy játék is..pedig be kell. :)
A lehető legváratlanabb pillanatokban törnek ránk látomások, melyektől  a hideg rázza az embert. A taktikai része a játéknak tovább fejlődött és többször lehetőségünk adódik bebújni az ellenségeink által használt robot-páncélba is..na azzal aztán tényleg kő-kövön nem marad :)

Míg a második rész elsősorban "édesanyánkról", Alma-ról szól addig a harmadikban a testvéri szeretettel kell együtt élni. Hangsúlyozom: együtt és nem ellene!
Az első részben a saját kezünk által fejbe lőtt testvérünk, Paxton Fettel visszatér és megmutatja, milyen a testvéri szeretett a paranormális világban illetve a harctéren. Humoros és néha kissé beteg megjegyzései színt visznek az enyhén megtépázott világba vagy talán világunkba?
Minden videóban feltűnik a golyó ütötte lukkal a fején és segít megoldani a helyzeteket, valamint játék közben is beszél hozzánk a maga, behízelgő de kedvesnek korántsem mondható hangján.
Még nem játszottam teljesen végig a játékot de már pár apróság feltűnt: hősünk teljesen néma. De nem csak most; az előző részek alatt egyetlen mukkot sem szól és ez azért picit zavaró. Persze ez nem megy a játék rovására abszolút. A pályák sokkal inkább hasonlítanak a fejlesztőcsapat egy másik munkásságához, a Condemned-hez, ami amúgy hatványokkal betegebb játék. Ugyanebből a játékból lettek bizonyos hangeffektek átemelve, amik viszont nagyon jó helyen vannak elhelyezve. Gondolok itt a félig omladozó házban felettünk járkáló és/vagy futkosó ellenségre akinek a lépetei tényleg úgy hallatszanak, mintha felettünk járna ráadásul léptei nyomán a deszkák közül némi port is hint a szemünk elé..
A pályák szemétdombhoz hasonlító jellege eddig nem volt ennyire előtérben, hiszen küldetéseink jó része laboratóriumokban és épületekben játszódtak de ez megint csak nem megy a játék rovására, csak nagyon elenyésző esetben lehet zavarónak nevezni.

A történet, ahogy már írtam a testvéri "szeretetről" szól. A pályák közötti időben egy rejtett kamerával felvett jeleneteknek lehetünk szemtanúi, ahogy a két testvért szépen, fokozatosan fordítja egymás ellen Harlan Wade, a kutatást vezető tudós. Kezdetben a gyerekek játszanak egymással, párnacsatát vívnak aztán megjelenik időről-időre a tudós elviszi Paxtont magával. Néha megveri, kínozza és gyerek egyre-egyre sérültebbé válik agyilag. A testvérek egy idő után nem játszanak, hanem verekednek vagy éppen az éjszakai alvás sem olyan nyugodt már; Paxton az ágyán feküdve, álmában rendezi át a berendezést jelentő bútorokat...(természetesen nem a két kezével ;) )

A játék grafikájára abszolút nem lehet panasz, ennek színvonala az évek alatt nem változott. Talán kevésbé futkároz a hideg a hátamon mivel tudom, hogy van egy testvérem, aki  immár nem ellenem van de a játék még mindig nem egy 10 éves gyerek kezébe való alkotás...sőőt!
A hanghatások továbbra is az egekbe röpítik az adrenalint és a vizuális effektek is hozzák a maguk beteg, csontig ható hatásukat. A harcrendszer azonban nem sokat fejlődött de azt hiszem ezen nem is lehet már mit emelni..na de a fizika...
Lehet a valódinak nevezhető fizika már a mai kor elvárása de eddig kevés olyan játékkal találkoztam, ahol ennyire rendben lett volna. Azért a közelről leadott shotgun lövés talán nem szakítja így szét az ember...talán..aztán ki tudja :)
A fedezékek kihasználása nagyon fontos; enélkül az első 2 percet sem lehetne túlélni még öcsénk segítségével sem. Fedezékbe lehet ugrani, fedezékből fedezékbe lehet ugrani..egyedül néha azzal lehet gond, hogy a guggolás ugyanazon a gombon van, amin a fedezékbe vonulás is..Okozott már nekem kelletlenséget ez a dolog de persze ha nem állsz közel a fedezékhez nagyon akkor a karakter gond nélkül teljesíti a dolgát.
Ami még talán negatívumként említhető meg az a fegyverek hangja...noha csak kinézetben hasonlít némelyik egy valós fegyverre a hangjuk - eltekintve a mesterlövész puskáétól - beleveszik a zenébe, amely utóbbi természetesen és még mindig a legjobban van komponálva.
Szemben a Duke Nukem Neverrel  a töltőképernyő nagyon gyors és ha esetleg valami balul sül el, nem kell perceket várni a betöltésre, szinte azonnal lehet folytatni a játékot az utolsó mentési pontról.

Az előző részektől azonban eltérően fejlődik a karakter a pályákon összeszedett pontok alapján. Ez lehet egy pontosan leadott fejlövés, vagy édesanyánk által kivégzett holtest megvizsgálása is.
A pályák végén látunk egy összesítő táblázatot, amelynél eddig minden esetben írta, hogy feloldva Paxton Fettel-lel való játékra. Nos, eddig nem találtam lehetőséget rá, hogy a korábban lejátszott pályákat az öcsém szempontjából is le tudjam játszani pedig bizonyára felettébb szórakoztató lehet, ahogy a sok majom katona hiába lő a szellem testemre :)
Gyanítom, ahogy befejezem a fő story-line-t akkor kezdhetem elölről és van egy olyan gyanúm, hogy ez meg is fog történni...

Kíváncsian várom a történet ezen részének végét! :)


Ahogy keresgéltem a videók között ez a filmesített trailer megfogott...főleg a vége: "nem mindennap bővül a család egy újabb taggal" ... ööö...most már még jobban kíváncsi lettem a végére :D

Mondhatnám az is, hogy alig FEARek a bőrömbe?! :P

Alice - Madness returns - Archív

Azt hiszem nem véletlenül szerettem meg a beteg játékokat. A tegnap este kipróbált Alice - Madness Returns csak jobban erősítette bennem ezt a fajta szenvedélyt, hiszen szemben sok más játékkal ezeknél igen fontos a sztori, amivel megmagyarázzák a dolgok miértjeit. Az ilyen típusú játékokban mindig találni újítást vagy egy egész más szemszögből való megoldást ami azonfelül, hogy ötletes még szép is.
Létezett ennek a játéknak már egy első része is, amit American McGee's Alice néven ismeretes. A lényege leginkább szűk szavakban kifejezve, hogy az eredeti gyerekeknek szánt Alice Csodaországban történetet áttette egy horror-környezetbe. Mondhatni, hogy az álom rémálommá változik.
Már itt be kell valljam, hogy az eredeti Alice Csodaországban történetet nem ismerem. Soha nem láttam filmet, rajzfilmet vagy olvastam róla könyvet. Talán az első találkozásom a már kicsit kifordított ízlésvilággal bíró, tavaly bemutatott Tim Burton film, ami nekem nem jött be hiába Johnny Depp az egyik főszereplő, akinek színészi munkája szememben egyszerűen lenyűgöző.
Ahogy már írtam előbb: az ilyen típusú játékok alappillére a köré font történet, vagyis nem árt odafigyelni egy kicsit és nem rohangálni, mint ahogy más akció vagy FPS játékokban tenné az ember.

Az intró alaphangon megérdemli a beteg jelzőt, ráadásul az egészet úgy csinálták meg, mintha papírfigurákból lennének a karakterek, ami még olaj a tűzre és még betegebbnek tűnik az egész.
A játékot, pontosabban Alice mostani történetét Londonban kezdjük. Egy rövid, ám de annál betegebb intró után egy pszichológus szobájában ébredünk fel. A doki próbál minket meggyógyítani - vagy legalábbis úgy tűnik, hogy próbál - és elfelejtetni a rossz emlékeket azzal, hogy "menjünk" vissza Csodaországba.
Tulajdonképpen Alice egyetlen meghatározó rossz emléke, hogy a családja benn égett a családi házukban a saját szeme láttára, amikor ő még kisgyerek volt.  Ez megalapozta elméjét, bár ez bárkinek megtenné.
Az orvos pár szó után elküld minket a városba pár gyógyszerért, amit a következő találkozásig szedni kellene. De az út tartogat meglepetést...

Aki látta a szintén Tim Burton féle Halott menyasszony című animációs filmet, annak a hangulat ismerős lesz. Én legalábbis ahhoz tudom a leginkább hasonlítani: picit elnagyolt karakterek, koszos utcák, amiből árad a romlottság bűze. Kivetnivalót nem igen lát az ember a grafikában, csak egy picit hozzá kell szokni a hangulathoz és máris szinte rajzfilmszerűen látni az egészet.
Útközben egy fehér macskával találkozunk, aki sötét kis sikátorokon keresztül hív minket; természetesen bele az álomba vagy pontosabban a rémálomba.

Ezen a videón a játékos szerintem jócskán elsiette a dolgokat és nem élte át azokat a nagyszerű megoldásokat, amikre én elismerően hümmögtem. Persze ízlések és pofonok...
Én szépen, lassan közlekedtem mindaddig, amíg a fehér macskát meg nem láttam, akit a történet szerint ugye meg kéne fogni..de amikor az a sikátorok felé csal minket ismét visszalassítottam és így szemtanúja voltam pár horror-klisének. Ilyen volt például, hogy sétálva haladva már csak a macska fehér farkát láttam eltűnni a sarok mögött, ami szerintem egy tipikus jelenet a horror-filmekben ha valaki ismeretlent kell követni. Láttam, ahogy a sikátor "természetellenes" fényt vesz fel, majd jött a videó stbstb.
Azonban kicsit túlzásnak éreztem az "egyik rémálomból ki-majd újra bele" effektust, ugyanakkor a játék alapját vagyis az irányítást megmutatta a játék. A mór megtette, amit kellett... :)

Az új Csodaországban ébredve látszik, hogy Alice ijfúkori önmagával kell a játékot játszani. A világ maga gyönyörű ha nem a lélegzetelállító szó az inkább ráillő. Persze ez csak az első benyomás, amikor még nincs a kezünkben fegyver... Később is csodálatos marad a táj, legalábbis a maga nemében...

Az irányítás nagyon egyszerű ellenben korántsem könnyű a pályákon való haladás. Alice mozgása végtelenül kecses, hiszen a levegőbe ugorva az ugrás gombját nyomva tartva a szoknyájával tudja az esés sebességét lecsökkenteni. Ha esetleg ez mégsem lenne elég, hatalmas távolságokat tudunk átugrani ennek segítségével, mivel a levegőben háromszor tudunk ugrani, majd a szoknyát pörgetve ereszkedni.

A videó elején látszódik egy kicsit, hogy Alice képes összemenni és ezáltal bizonyos akadályokat áthidalni. Ez az egyik legötletesebb megoldás, amit valaha láttam (persze az alaptörténetben is így volt) és emellett még vicces is.

Nem bírom megállni, hogy ne linkeljem be a kissé komolytalan játékos videóját :D
Ezen látszódik a világ, az irányítás és az első fegyver is, amit megszerezhetünk és még a játékos poénos beszólásait is hallgathatjuk..Nagyon hülye :D

A videó előtt írtam, hogy megszerezhetjük a fegyvereket. Ez így is van; a játék előrehaladtával egyre jobb fegyverekkel tudjuk megölni a Csodaországot megfertőző lényeket. Én egyelőre csak egy konyhakéssel és egy borsőrlővel rendelkezem de még az első epizódon sem jutottam túl.
Amiről még nem esett szó, az a védekezés. Ez is talán az egyik legötletesebb megoldás, amit láttam valaha: Alice egy felhőnyi pillangóvá alakulva tud kitérni a támadások elől vagy esetleg egy fogásból ugyanígy tud szabadulni. Mindemellett tegnap szert tettem egy esernyőre is, mellyel elsősorban lövéseket irányíthatunk vissza a "feladónak". :)

Összegezve leírnám, hogy nem csalódtam egy cseppet sem, mi több rendkívül meg vagyok elégedve. Furcsán de emellett remekül ötvözi platform, a logikai és a hack and slash típusú játékokat. A game-nek van egy igazán megragadó hangulata, egy beteg sztorija és rengeteg csodálatos látnivaló. A megoldások, illetve maga a játékmenet egyedülálló és szép. Végül is az EA games-szel megjelölt játékok mostanában igen nívósak és nem nagyon lehet csalódni bennük. Egyet azonban sosem szabad a játék alatt elfelejteni: nem rohanunk sehová, van idő mindenre...

Megjelent PCre, Xbox360-ra és PS3-ra is.

Újdonságok (2011. nyár) - Archív

Hát nem gondoltam volna, hogy ebben az életben eljön a nap de végül csak bekövetkezett. Talán 1997-ben olvastam először a Duke Nukem Foreverről, hogy ezerrel fejlesztik és valami atom-gép kell majd hozzá. Ez az überconfig akkoriban egy 500 Mhz-s processzor volt és talán 256MB memória de erre pontosan már nem emlékszem; a lényeg, hogy mai szemmel nézve nevetséges de akkori szemmel igen húzós gép kellett volna hozzá.
Azóta eltelt 14 év és szinte évente jöttek ki az eleinte reményt keltő videók és riportok a játékról csak maga a játék nem. Azt hiszem mindenki, aki egy kicsit benne van a számítógépes világban ismeri a történetet...
Aztán végül tavalyi E3-on felcsillant a remény, hogy mégis lesz DN Forever habár szinte 1997-től évről-évre minden E3-on volt valami ezzel kapcsolatos bejelentés. Én már 4-5 évvel az első hírmorzsa után is azt mondtam, hogy majd elhiszem ha már megjelent. Csak 14 évet kellett várni... :)
Idén lett teljesen biztos, hogy a végső simításokat végzik és májusban meg fog jelenni. Majdnem elfogott a röhögőgörcs, amikor bejelentették hogy csúszik a megjelenés...de már csak 1 hónapot.
Így is lett és végül csak kiadták.

-=SPOILER=-
A játék ott kezdődik, ahol 14 éve abbahagytuk: a sportpályán kell lenyomni a csúnya nagy monsztát majd a kiesett szemével büntetőrúgást végezni az amerikai futballpályán. Ezt követően a kamera távolodni kezd, megmutatva hogy a játékot nem is mi, hanem maga Duke játszotta a szinte kacsalábon forgó palotájában. Amikor leteszi az xbox-os kontrollert egy szőke ikerpár emelkedik fel Duke öléből majd megkérdik:
- Élvezted a játékot, jó volt?
- Igen de 12 kibaszott év után annak is kell lennie...

Egy kis ferdítéssel - mármint a 12 évvel - de legalább a 3D Realms is jól látja a dolgot..

De hogy valóban jó lett-e...nos, ezt még én sem döntöttem el teljesen.


-=SPOILER OFF=-

A DN érzés már nem annyira érezhető, mint annak idején de ezt talán azok is elmondhatták anno, akik a DN 1-2 után meglátták a 3d-s verziót. A poénok hasonlítanak a jól megszokott stílushoz de valahogy mégsem az.
Duke sokkal inkább egoista, mint egy évtizeddel ezelőtt amikor csak a tükörbe mondta, hogy "Hail to the king,baby" és "Hey, you' lookin' good" most gyakorlatilag tovább kell növelni az önimádottságát. A képernyő bal felső sarkában egy EGO felirat látható, amely gyakorlatilag egy pajzs-funkciót lát el. Ezt a "pajzsot" a
pályák alatt lehet fejleszteni mindenféle eszközzel, amit megtalálunk. Ez a súlyzózástól kezdve, a tükörbe mondott önimádó szavakon keresztül egész a piszoárba való pisálásig bármi lehet.

Még nem játszottam teljesen végig a játékot de már jó pár igen idegesítő dolgot tapasztaltam ez idő alatt. Többek között, hogy a töltőképernyő eszméletlenül hosszú; még a Crysis 2-nek sem tartott ennyi ideig visszatölteni egy játékállást, ha netán elszúrtam valamit és meghaltam volna. Újra és újra ugyanaz a pár taktusból álló zene a töltőképernyőn tovább emeli az ember idegi-tűrőképességének határait.
Bár a grafika nevezhető szépnek mégis sok helyen hagy némi kívánnivalót maga után. Ilyenek a kissé homályos textúrák, amik nem kapcsolódnak közvetlenül a játékhoz csupán díszítőelem funkciója van. Abszolút nem is zavarnának, ha nem lennének ilyen sűrűn meg aztán elég sok játék van már ahol ezek az elemek is tűélesen vannak kidolgozva.
Ami igazán kiverte a biztosítékot azok a szűk helyek, ahol harcolni kéne. Duke EGO-pajzsa nem igazán véd meg az előző részből ismert vaddisznó-szerű idegenlényektől, hol a megszokott shotgunnal vannak felszerelve, hol egyszerűen ránk rohannak 5-6-an egyszerre majd szó szerint két ütéssel elintéznek. Beismerem, hogy a konzolon való fps-játéktudásom nem az igazi a PC-n megszokott irányítás után... 2 év után sem tudtam még hozzászokni teljesen így lehet emiatt zavar ez a dolog. Azonban jobban belegondolva szinte esélytelen vagy ha már egy disznó is elért, hiszen az első ütéstől Duke megszédül és szinte irányíthatatlanná válik és mire látod is a pályát már jön a következő pofon...ezután a majdnem 1 perces töltőképernyő ismét..remek :)


Ami tetszik, hogy Duke hangja a régi és poénok is az előző részből megszokott stílusúak. A zene sokszor visszaköszön az elődjének és viszonylag jól is áll neki az új hangszerelés. Milyen jó is lenne egy ilyen játék MIDI-hangzású háttérrel... :)
Amikor éppen nem anyázik az ember akkor vannak szórakoztató játék-elemek. Ilyen például a kis távirányítós autó kezelése vagy az EGO-emelő flipperezés.
A grafika szép, leszámítva az előző bekezdésben írt hiányosságokról. Kicsit furcsa is, hogy a monsztákat mostmár meg lehet kerülni, nem úgy mint 2D-s elődjeiket az előző részben. :)
Persze furcsa a megjelenésük is de a régi megoldásokat és kinézeteket aligha lehetett volna 14 év után újra elsütni.


Ahogy korábban írtam még nem játszottam teljesen végig a játékot, nagyjából a 8-10 pályán tarthatok, ahol végre valódi akció is történik. Nem említettem a negatívumoknál, hogy az évtizedes várás után bizony baromira várja az ember, hogy végre aprítsa a földet megszálló idegeneket mégis a hosszú bevezető után még vannak olyan pályák, ahol ügyességi feladatokat kell végrehajtani. Ha platform játékra vágynék, akkor vagy egy Tomb Raidert vagy egy Prince of Persia résszel játszanék....

Minden összevetve és egy mérgemben földb@..vágott kontroller után azt kell mondjam, hogy szeretni nagyon nem lehet, ellenben szinte kötelező darab már csak a 14 év várakozás miatt is...



A következő leírásom még nem teljesen tudom melyik játékról készítsem el...egyformán érdekel mindkettő de talán a horrorvilágba ültetett Alice csodaországban, ami kellően beteg az én ízlésemnek. Íme egy trailer és egy kis gameplay is róla (ÉRDEMES MEGNÉZNI!)

Valamint a sorban áll nálam egy Kinectes játék, melyre inkább a "lenyűgöző" és a "pszichedelikus" szavak illenek a legjobban. Magyarul jó nézni is,na :)
A lényege, hogy bizonyos célpontokat kell a mozgásunkkal (természetesen a kezünkről van szó) lelőni, majd találat esetén egy hangot hallunk és a hangokból áll össze maga a zene...az Ubisoft mostanában úgy tűnik igyekszik más alapokra helyezni a játék fogalmát; nem is rosszul.

Amúgy ez a típusú játék nem olyan új keletű: a legtöbben egy Rez nevű játékot hoztak fel példaként, ami nem egy mai darab korántsem.

Na de zárom soraim még ha amúgy sem olvassa senki ezeket a postokat rajtam kívül; nekem mennem kell haza :)

Üdv!

L.A. Noire - Archív

Tegnap próbáltam ki a Rockstar Games legújabb üdvöskéjét, az L.A. Noire-t. Persze, első ránézésre A Rockstar Games miatt én azt hittem, hogy ez egy 50-es években játszódó GTA lesz, mint ahogy a 2. világháborús EA games-es The Saboteur is volt. Nem mellesleg utóbbi nagyon hangulatos volt, már ha szabad ilyet írni a második világháborús témára, emellett egy úgymond vérfrissítés az amúgy már-már ellaposodó ugyanilyen témában foglalkozó FPS játékok után.

Tavaly a Rockstar részéről egy másik, nem szokványos open-world játék jött ki a Red Dead Redemption képében, ami egy század elején játszódó western történet csodálatos képi megjelenítéssel. Több éjszakán keresztül játszottam vele, szinte letehetetlen a játék a sztorija és a hihetetlenül szépen megoldott grafika miatt. Utóbbi leginkább a táj és az állatok megjelenítésben jeleskedett de a karakterek megjelenítése sok esetben ugyanabból a modellből dolgozott látszólag. A táj ellenben annyira szép, hogy nem egy esetben csak azért másztam meg a hegyet, hogy lássak egy naplementét. Emellett mindenféle vadnyugati dologgal voltunk elárasztva: póker, póker egy kis csúsztatással, ha lebuktunk akkor pisztoly-párbaj a kocsma előtt, lótolvajlás, fogatverseny és minden, ami szem-szájnak ingere.

A legújabb játéktól nyilván sokat vár az ember, főleg és miután 3 lemezen jelent meg xbox-ra. Eddig nem volt olyan játék nagyon - tudomásom szerint -, ami több lemezt igényelt volna. Ennek a megoldásnak az az oka, hogy egy új technológiát alkalmazva rettenetesen ráépítettek az embereket arcmimikájára, hogy el tudjuk dönteni a játék során, hogy ki hazudik és ki nem. Erre azért is van szükség mert egy detektívet alakítunk Az 50-es évek Amerikájában, történetesen az Angyalok Városában.

Mondjuk lehet velem van a baj de nekem egy fokkal rosszabbnak tűnik a grafika, mint mondjuk az előző Rockstar játéké de viszont tény, hogy a mimika valóban szenzációs! Ugyanakkor az is tény, hogy ez a játék nem is igazán Rockstar Games-es, hanem Team Bondi játék. (soha életemben nem hallottam róluk, amúgy :) )
A hangulata a játéknak sajátos, a város viszonylag néptelen főleg éjszaka de ha ezt betudjuk a kijárási tilalomnak illetve, hogy akkoriban még nem volt annyi ember, akkor fókuszálhatunk a nyomozásra.
Én tegnap este játszottam vele először pár óra erejéig de máris feltűnt, hogy rettenetesen oda kell figyelni mit mondanak, hiszen egy-egy ügy megoldásához minden bizonyítékra szükség lesz a vallomás begyűjtéséhez.

Ez az első komolyabb ügy a játékban. Sajnos nincs bekapcsolva a felirat a videón.

Ez egy rövidített verzió, hiszen a lány kihallgatása után máris megy fasziért az ékszerboltba. Azonban természetesen lehetőség van az ügy komolyabb kivizsgálására is (elmész a fegyverkereskedőhöz pl) így a kihallgatás már sokkal másabb mederbe sodródik.
Tulajdonképpen nem egy szokványos rusholós játékról van szó, hanem sokkal inkább egy interaktív nyomozás részesei lehetünk. Mondhatni a GTA sorozat egy komolyabb hangvételű koppintása, ami nekem nagyon bejön egyelőre. A nehézség a vallatásnál volt de az majd alakul idővel.
Ajánlom mindenkinek, aki beszél angolul (ez elengedhetetlen a játékhoz) és egy kicsit komolyabb témában próbálná ki magát a képernyőre tapadva :)

Ha nagyon eltűnnék, akkor már tudjátok az okát. Azért raidelni jövök és hétvégén is leszek, emellett ha szükség van rám páran tudják a telefonszámom is. :)