Nem is tudom miért írtam ezt a címet, hiszen a játék szerintem csak bizonyos elemeiben hasonlít a régi önmagára. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem élveztem..csak hiányoztak belőle azok a bizonyos elemek, melyek a Max Payne címre jellemzőek voltak.
Ez az egyik olyan cím, amit a régi játékosok közül majdnem mindenki ismer. A folytatásra "mindössze" 9 évet kellett várnunk és összességében én csalódtam is a játékban és nem is. Közel egy évtized után nem könnyű egy olyan játékot csinálni, amely kielégíti a játékosok minden igényét és mindenkinek tetszik. Mindenesetre nem évről-évre hitegették az embereket, hogy "jövőre kiadjuk" , mint azt tették a Duke Nukem Forever esetében és végül bukás lett belőle. A Max Payne folytatása tavaly került fel és idén ki is adták de én sok ideig csak kerülgettem, mert nem tudtam mire számíthatok a látott képek alapján. Na, de ne ugorjunk ennyire előre, ismerjük meg inkább egy kicsit Max-et!
Max Payne egy New York-i detektív, aki egy hosszú, téli nap fáradtan ér haza a munkából feleségéhez és pár hónapos gyermekéhez. A házban azonban rajtunk kívül mások is tartózkodnak, akik végül Max-en kívül mindenkivel végeznek.
Természetesen Max vérbosszút fogad és ahogy merül bele a feleségét és gyermekét övező bűncselekmény felhajtásába úgy válik egyre a saját lelkének is a rabja. Ez utóbbi fájdalmát jobbára fájdalomcsillapító (Painkiller) és whiskey párosításával próbálja enyhíteni több-kevesebb sikerrel.
Ez mondhatni az egész történet alappillére és igyekeztem igen szűkszavúan fogalmazni, hogy ne "spoiler"-ezzek.
James McCaffrey személyében, akinek véleményem szerint Max Payne, mint karakter az igazán testhezálló. Mármint..hanghozálló.. Mindegy :)
James McCaffrey hangja azóta is bárhol felcsendül, szinte azonnal felismerem.
Amit az első rész kapcsán még érdemes megemlíteni, hogy voltak benne igazán elvont pályák. Aki játszott vele bizonyára emlékszik, amikor a fájdalomcsillapító-whiskey egyvelegbe altatót kevernek, majd Max a saját rémálmában találja magát. A képi megjelenítés szerintem 2001 csúcsa volt, ahogy megnyúlik a pálya és a földön lévő véres csíkokon haladva kell a csecsemő-sírás után mennünk. Leírva még mindig beleborzongok. :)
Mire Max az ügy végére ér, addigra gyakorlatilag megfordul vele a világ és egy igen kidolgozott, meglepetésekben gazdag történetet kapunk.
Pár hete ismét elővettem ezt a játékot és már a bemutató után ki is kapcsoltam. A grafika 11 év távlatából alig marad el az elviselhetetlen jelzőtől de az végképp kiborított, ahogy Max cipője szó szerint kopog minden egyes lépésnél. Hát igen..azóta kicsit megváltoztak az igények...
A történet 2003-ban folytatódott nagyjából ott, ahol az előző abbamaradt. Különösebben nem is érdemes szót ejtenem róla, hiszen alig két évvel az első rész után nagyon sok újítást nem tettek a játékba.
Szebb lett a grafika, jobban kidolgozottabbak a pályarészek. Az előző részhez viszonyítva a nyomasztóbb környezetben előre haladva a játékban egy szerelmi történet bontakozik ki a szemünk előtt.
Persze Max küzd az érzés ellen és ez további szenvedést, így még több fájdalomcsillapítót és whiskey-t vesz magához.
Ahogy az előző részben itt is a történet, a pályák, a bullettime és James hangja adja ki a Max Payne érzést.
A bevezetés nem sikerült túl rövidre de a folytatás sem lesz az, hiszen elérkeztünk a harmadik rész kivesézéséhez. Míg az első két rész már-már homályosul az emlékezetemben, addig a legutolsó elevenen él emlékezetemben, hiszen két napja fejeztem be.
Nos, igen..Kilenc év telt el a második epizód óta és Max igencsak megöregedett. A történet legelején érkezik meg Sao Paulo-ba, mely a cselekménysorozat fő szála. A sok éves tengődés és önsajnálat után Max a New York-i kocsmák törzsvendégéből egy gazdag és befolyásos család személyi testőrévé avanzsál.
Már a játék indításakor felcsendül a jól ismert zene, mely azonnal régi érzéseket ébresztett bennem és aztán felcsendül Max Payne hangja és elindul a történet a maga furcsa, többszálú cselekménye mely néha a jelen történéseit meséli el, hol pedig háttér információként szolgál.
A történet 14 fejezetből áll. Hol Sao Paolo utcáin, épületeiben kell túlélnünk, hol visszaemlékezünk a régi New York-i eseményekre, ahol természetesen főhősünket mindig megtalálja a baj.
Az átvezető videók nagyon jól meg vannak csinálva de engem már néhol zavart a képi megjelenítése, mely leginkább egy részeg ember látószögét szeretné szerintem imitálni. Míg ez az ötlet tényleg jól sikerült azért néhol már kicsit túlzásnak érzem.
Hiányoltam viszont a képregényeket, amelyek elmesélik a történetet. Persze, nyilván a videók szebbek és folytonosak és... nincs velük igazából semmi gond, mégis a képregényes megjelenítés egy egyedi hangulatot teremtett a játéknak. Hogy a kecske is megmaradjon és a káposzta is jól lakjon...vagy fordítva.. a mentések betöltésekor vagy a játékból kilépéskor az adott fejezetben addig történeteket kiskiccelve, képregényként jelenítik meg.
A másik problémám -ami igazából nem is probléma - , hogy valahogy sokszor eszembe jutott a Drágán add az életed filmek valamelyikének hangulata vagy akár említhetném a 24 című sorozat első évadja. Ha ez egy akciójátéknak készült, akkor le a kalappal! Valahogy akkor az első két rész nem adta ezt az érzést még akkor sem, ha annak idején akciójátéknak készültek. Így vagy úgy de a harmadik résznek mindenképpen más hangulata van, mint az előzőeknek. Egyáltalán nem mondom, hogy rossz.. Sőt!
Talán azért is jutott eszembe az említett két film is, mert a történet alapvetően egy túszdráma, ahogy Max próbálja felhajtani a szálakat és megtalálni a túszként fogvatartottakat. Persze sok mindent nem árulok el azzal, ha elmondom, hogy néha az utolsó pillanatban lógnak meg előlünk.
Az xbox360 verzió két lemezen érkezett, míg a PC-s verzió tudomásom szerint legalább 3-4 duplarétegű lemez formájában van jelen. Ez azért is kiemelendő, mert ugye nem számít a méret..csak legyen jó nagy! :) Ebből a méretből is talán látszik, hogy tettek bele "anyagot" rendesen. Mégis a második lemez környékén kezdődtek el némi problémák a játékban. Volt olyan, hogy a lelőtt ellenség pörgött-forgott a talajtól pár centire, miközben lövöldözött mindenfelé. Arra is volt példa, hogy Max fel-le ugrált miközben guggolva kellett volna haladni de menet közben valamibe beleütköztem vele. Ezek mind-mind szórakoztató, megmosolyogtató dolgok de amin kicsit felhúztam magam az az a jelenet volt, amikor a fal mögül lőttek le egymás után 3-4szeri próbálkozásra mire rájöttem.
Ettől eltekintve teljesen meg voltam elégedve a játékkal és amennyire nem hozott lázba az első pár pálya, a történetben előrehaladva egyre kíváncsibb lettem a végére. Valamiért az a kopasz valaki rettentett el a dologtól, akit a bemutatókon mutattak és nem tudtam valahogy beilleszteni a Max Payne-érzésbe. De elárulom akkor: Max egyszer csak megunja, hogy alkholista drogos képét mutatja a világnak és miután a falhoz vágja whiskey-s poharát egyszerűen lenyírja a haját :) Na már ez is sok infó volt..
Azzal viszont nem árulok el sokat, hogy bár eleinte hiányzott az nyomasztó hangulat, mely az elődökre jellemző volt azonban ez a rész a vége felé már-már kezd hasonlítani. Visszagondolva viszont folyamatosan tartotta a nyomást de ez a játék alatt fel sem tűnt. Ügyes...
Mindent összegezve én ajánlom a játékot, mert tetszett összességében az egész. Nem valószínű, hogy még egyszer ekkora izgalommal fog eltölteni, ha elkezdeném elölről de ha mégis akkor kizárólag az akciójelenetekért megérné. Ugyanakkor a pályákon arany fegyverdarabok vannak elrejtve melyből hármat összegyűjtve össze lehet rakni az adott lőfegyert. Ha ezek típusok aztán bármikor a kezünkbe kerülnek már aranyozottak lesznek és jóval erősebbek az eredetihez képest.
A játék megjelent PC-re, Xbox360-ra és PS3-ra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése